Dr. Romics Imre egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika

Professzor úr szeretném, ha bemutatná Az urológia tankönyve c. egyetemi tankönyvet, különös tekintettel arra, hogy egy fejezete az urológia történetével is foglalkozik.

Hét éve nem jelent meg urológia tankönyv. Az azt jelenti – az írói, és szerkesztői munkát figyelembe véve – az legalább nyolc-kilenc éve íródott! Könyvünk átöleli az urológiának minden fejezetét, sõt, bizonyos határterületi kérdéseket is érint. A könyv medikusoknak készült, azzal az anyaggal, amit egy medikustól elvárunk és elvárhatunk. Ha már rákérdezett az orvostörténetre, akkor én egy kitérőt tennék. Ahogy bejöttek Klinikánkra, az urológiai múzeumon kellett keresztül jönniük. Az urológiai múzeum abból az indítékból készült – mely a saját magam és a klinika munkatársainak álláspontja –, hogy a régi gyökerekbõl táplálkozik a hivatásunk, a szakmánk, ezt ápolni kell, csak ezen épülhet a jelen és a jövő. Ezért ez a bevezetõ fejezet emléket állít a magyar urológia történetének, ami nem olyan hosszú, hiszen ezek a szakmák mind a sebészetrõl váltak le. Tehát a Pázmány Péter Egyetem Urológiai Klinikája jelentős faktor volt a világban. Kanadából, Dél-Amerikából, Európából, Kelet-, Közép- és Nyugat-Európából jöttek ide urológiát tanulni. És azután Illyés Géza, aki valóban az Európában másodikként létrejött egyetemi urológiai klinika elsõ professzora volt, 1920 és 1941 között, 1936-ig a Szent Rókus kórház épületében, 1938-tól pedig ebben, ahol most ülünk. A másik géniusz Babits Antal volt, Illyés tanítványa. Egy rövid ideig vezette is a klinikát a negyvenes évek elején, majd valami folytán hirtelen Minder Gyulát nevezték ki két évre, aki egy kíváló ember volt, a Magyar Urológia fõszerkesztõje. A Szent János Kórházból, az új Szent János Kórházból – ahogy akkor mondták – érkezett, és hát „elütötte” Babits Antalt akkor a kinevezéstõl, de aztán 1945-ben, Babits lett az igazgató 1974-ig. Õ a Nemzetközi Urológus Társaság és hazai és az európai különbözõ urológus társaságok tiszteletbeli tagja volt, az Akadémia Orvosi Osztályának elnöke. Én fiatal orvosként dolgoztam itt a hetvenes évek végén. Úgy jöttek a betegek rendelésre, hogy a „Babits-klinikára jöttünk". Hát ennyiben foglalnám össze a klinika, urológia történetét és hát hozzá kell tenni azért az új Szent János Kórházban, nagyon régóta van urológia, Riemer, majd Noszkay, majd Wabros nevéhez fûzõdik az ottani tevékenység, és aztán a háború után alakultak meg a vidéki klinikák Pécsett, Debrecenben, illetve Szegeden, ahol a tanszék a városi kórházban mûködik.

Mit vár ettõl a tankönyvtől?

Hát először is azt, hogy a hallgatók, mást fognak mondani a vizsgán. Tudásuk frissebb lesz, jobb lesz, jobban tudnak szintetizálni, a képanyag, a differenciáldiagnosztikai részek, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ők maguk is be tudják helyezni, abba a képbe, amit a medicinában eddig megtanultak.

Kik írták ezt a könyvet, kikből áll a team?

A könyv szerzői közé felkértem pécsi, szegedi, debreceni tanár kollégáimat, akikkel nagy barátságban vagyok, és természetesen klinikánk munkatársait, docenseit, adjunktusait és néhány kíváló kollégát, akik a területen dolgoznak.

Ön nyilván ismeri a külföldi, idegen nyelvû tankönyveket is. Hogyha összeveti ezt a most készülõ magyar tankönyvet a külföldiekkel, és ha összeveti a történet taglalásánál azt, hogy a magyar urológia az Európában és a világon az elsõk között volt a húszas években, a századelõn. Most hol tart a magyar urológia és hol tart ez a tankönyv a többihez képest?

Nehéz rá válaszolni. Azért, mert ez nem magasugrás, nem lehet centivel lemérni. Tankönyvek különbözõ céllal készülnek. Most a könyvespolcra nézek, hát történelem nem nagyon van benne, de nem ez a lényeges. Az utóbbi hét évben legalább százhúsz-százharminc vendégünk volt, akikkel baszélgetve kiderült, hogy a hagyományok ápolása máshol nem így néz ki. De hát ez neveltetés kérdése, ragaszkodás a nemzethez, a nemzeti kultúrához, a nemzet tudománytörténetéhez, talán Magyarországon sincsen mindenütt így. Sokszor úgy érzem, hogy egyes fejezetek kevésbé vannak részletesek és elnagyoltak, mások meg bõvebben vannak leírva. Mások a jogi viszonyok bizonyos országokban, tehát bizonyos dolgokat jobban részleteznek, mondjuk, Németországban például urológusok foglalkoznak a proctológiával is, ez Magyarországon nem szokás. Egyes országokban urológusok végzik a vesetranszplantációt. Magyarországon évtizedek óta sebészek feladata, ezért ilyen fejezetet nem írtunk bele, hiszen ezt tanítják a transzplantációs klinikán. Tehát ezért azt mondom, vannak egyes tankönyvek, melyek a szakvizsgázókat célozzák. Mi inkább a medikusoknak ajájánljuk a könyvet, de a háziorvosoknak is, mert mint mondtam, igen sokat fejlõdött ez a tudományág a diagnosztikai elemektõl a kezelési irányelvekig, s ezeket azért illik tudni. Fel kell ismerni kell a sürgõs urológiai betegségeket, tudni kell, hova küldeni a beteget, vagy a zárójelentések alapján hogyan utókezelje a pácienst. Mivel az onkológiai betegek száma sok, az onkológus kollégák érdeklõdésére is számítunk. És természetesen az andrológiai betegségekre spcializálódott, az urogynaecologiával foglalkozó szakembereknek is volt mit újat írni!

Sok sikert kívánok a könyvhöz és köszönöm szépen a beszélgetést! (Herczka Ferenc, 2004)
Én is köszönöm.

Imre Romics M.D., Ph.D., D.Sc. Full professor of urology and head of the department.

He was born in Érd and graduated in the Semmelweis University. He was working in the Department of Physiology between 1971 and 1974, and after until 1995 in the Department of Urology. He was heading the department of Urology in the ORFI Hospital between 1995 and 1997 when he was appointed for the head of the Department of Urology of the Semmelweis University. He defended his Ph.D. in 1985 and D.Sc. theses in 1995. He is full- and honorary- member of numerous international Urological Associations. He is associate editor and member of several national and international journals. He published almost 300 manuscripts, 50 book chapters and Editor or co-editor of 13 books. He was honoured by the most prestigious national and international awards.

Dr. Romics Imre Érden született, a Semmelweis Egyetemen végezte tanulmányait. 1971-től 1974-ig a Kórélettani Intézetben, 1974-től az Urológiai Klinikán dolgozott. 1997-től a klinika igazgatója. Közben két-két évet Németországban és az ORFI Urológiai Osztályán fõorvos. 1985-ben kandidátusi, 1995-ben MTA doktori fokozatot nyert. Számos Nemzetközi Urológus Társaság tagja, illetve tiszteletbeli tagja. Több szakfolyóirat szerkesztõbizottsági tagja. 393 publikáció, 78 könyvfejezet és 19 könyv szerzője vagy társszerzője.