Általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett 1959-ben. Kutatóorvosi pályáját Kovách Arisztid irányítása mellett kezdte az Egyetem ez évben alakult Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában. Ugyanitt (a későbbiekben Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet, majd Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, 2015-től Klinikai Kísérleti Kutató Intézet néven) kapott egyetemi tanári (1983), majd igazgatói kinevezést (1990–2000), 2005-től professor emeritus. Az Egyetem oktatási rektorhelyettese volt (1995–1999). Megszervezte az Elméleti Orvostudományi Doktori Iskolát, 2000-től 2005-ig vezette. Az MTA doktora (1982-). Hosszabb tanulmányúton járt az NSzK-ban (1964), a Szovjetunióban (1965) és az USA-ban (1972–1973, 1985–1987). 1988-tól „adjunct professor of physiology” a Wisconsini Orvosegyetem Élettani Intézetében (Milwaukee, USA). Tartós kutatási és oktatási együttműködést épített ki a Budapesti Műszaki Egyetemmel: 1966-tól úttörő munkát végzett a számítógépek vérkeringés-kutatásban történő alkalmazása terén, ma is egyik fő koordinátora az egyetemünkkel közös egészségügyi-mérnök képzésnek rektori megbízottként. A neuroendokrin- és a vérkeringési-rendszer szabályozási folyamataival és kölcsönhatásaival, az érrendszer biomechanikájával, valamint a hipotalamusznak a reprodukció irányításában betöltött szerepével kapcsolatos kutatásokat végzett. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a vénás kapacitás-autoreguláció élettani mechanizmusainak és kóros elváltozásainak ill. az orthosztatikus toleranciát támogató adaptív vaszkuláris funkcióknak a feltárásával. A nemzetközi élvonalban számon tartott érfiziológiai tudományos iskolát teremtett. A Magyar Élettani Társaság főtitkára (1982–1990), elnöke (1990–1998). Az Acta Physiologica Hungarica főszerkesztője (1998-), majd tiszteletbeli főszerkesztője (2015-). A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztályának alapító vezetőségi tagja (1973–1998). Az International Society for Pathophysiology elnöke (2002-2006), a IV. Kórélettani Világkongresszus (2002, Budapest) szervező elnöke. A Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja (1995-). Az MTA Orvosi Informatikai Munkabizottságának elnöke (1999-2008), Tudományetikai Bizottságának tagja (2004-2008). A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumának elnöke (1990-2008). Három Európa-akadémia választott tagja. A budapesti Eötvös József Gimnázium Baráti Egyesülete elnöke 1988-tól, örökös tiszteletbeli elnöke 1999-től. A Semmelweis Egyetem Baráti Körének többször újraválasztott elnöke (2000-). A Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke (2015). Főbb kitüntetései: Jendrassik Ernő-emlékérem (1978), Szent-Györgyi Albert-díj (1995), Batthyány-Strattmann László-díj (2000), Rácz Sámuel-emlékérem (2003), Akadémiai Nívódíj (2006 és 2011), Életműdíj – Szerb Élettani Társaság (2009), Weszprémi–díj (2010), Pro Universitate-díj (2013), K. Mátyus István Emlékérem (2014), Magyar Érdemrend Középkereszt (2015), Életmű-díj – Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (2015). Publikációinak száma absztraktokkal együtt: ~ 570. A Semmelweis Kiadónál megjelent könyvei: A vénás rendszer élettana (Bp., 2010, 4. kiadás); Hemodynamika – A vérkeringés biomechanikája (2012, 3. kiadás); A motivávió, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai (2014, 3. kiadás); Physiology of the Venous System (2010, 2nd ed.); Hemodynamics – Biomechanics of the Blood Circulation (2011, 2nd ed.); Rectores Medici - Nagyszombat-Budapest(2005, szerk., kétnyelvű); Semmelweis Ignác emlékezetére – 150 évvel halála után (2015, főszerk., kétnyelvű).