Szabad János 1945 szilveszterén született Nagykállóban. Ibrányban felcseperedve érintették meg az élővilág csodái, terelték érdeklődését az élettudományok felé. Szegeden, az első ún. szakbiológus csoportban végzett 1969-ben. Kutatói pályája az MTA Szegedi Biológiai Központjában bon­takozott ki, miközben fontos „kirándulásokat” tett Zürichbe (1975/76), Irvine-ba (1980/81), Tübingenbe (1986), Salt Lake Citybe (1988/89), és dolgozott jeles fejlő­dés­genetikai cso­portok­ban. Saját kutatóműhelyüket a Szegedi Tudo­mány­egye­tem Álta­lános Orvostudományi Karán, az Orvosi Bioló­giai Intézetben 1993-ban kezdték építeni. Érdek­lődésük köz­pontjában az anyai hatás, az embriogenezis elkezdő­désének mecha­niz­musa állt. Kísérleti objektumuk a muslica volt, a genetikusok kedves, immáron 110 éves modellfaja. Ún. domináns-nőstény-steril mutációkat indukáltak, izoláltak. Velük olyan géneket azonosítottak, amelyeknek szerepe van az emb­rio­genezis elkezdődésében. A mutációkból kiindulva értették meg a Laborc, a Ketel, a Kavar és a Horka gének molekuláris funkcióját. Kutatásaik „hozadékaként” érzékeny módszereket dolgoztak ki a környezeti tényezők mutagén/rákkeltő hatásának kimu­tatására, erősségük  mérésére.
Szabad János a biológia tudomány kandidátusa (1982), doktora (1991), az European Molecular Biology Organisation tagja (1994), egyetemi tanár (1993), az Orvosi Bioló-giai Intézet vezetője (1993–2005), 2016-tól professor emeritusa; az Anyai Hatás és Embriológia MTA kutatócsoport vezetője (2003–2007), a Biokémia, biofizika, moleku­láris genetika doktori iskola egyik vezetője (1993–). Az MTA Ifjúsági díjasa (1975), MTA-díjas (1991, a szegedi muslicások egyikeként), Szentágothai (2001) és Széchenyi Professzori ösztöndíjas (1997–2000). A Magyar Genetikai Egyesület ala­pító főtitkára (1991). Vendégtanár volt Salt Lake Cityben (1988/89), Halléban (2000) és  Zürichben az egyetemen (2004), valamint a műegyetemen  (2009).
A monográfia, miközben bemutatja négy Drosophila gén molekuláris genetikai funkcióját, módszereket a mutagénhatás tesztelésére, bepillantást nyújt egy ma­gyar­­országi műhely munkájába. Felvázolja a kutatás szépségeit, és buktatóit is.
A mo­nog­ráfia talán egy kicsit személyesre sikeredett. Nem véletlenül: a tudományt munkálkodó,  érző  emberek  művelik...