A lépcső, a korlát és az inotai  erőmű részletes tanulmányozása után az érdeklődésem
az emlékművek felé fordult.
Az emlékművek a valóságban bár élettelen tárgyak, mégis az életet, egykori személyeket, eseményeket idézik és őrzik a jelenben.
Ebben a könyvben 106 darab emlékmű rajza van, amelyek mindegyike egy-egy valós vagy fiktív sorsdarab, történetszilánk vagy érzelem képi megfogalmazása.
Minden élmény pillanatszerű, tovasodródik az időben, de amelyik nyomot hagy a memóriában, bármikor előhívható.
Miközben rajzolok, emlékezem. Utazom az időben, összeszövöm a képzeletem a valósággal, az emlékeimet átszínezem, arányait, dinamikáját megbontom, és az így keletkezett emlék-művek újfajta kötődéssel bíró személyes tulajdonaimmá válnak.
Éltető nosztalgia ez, amely megállásra, elgondolkodásra késztet, és a kusza időben számomra menedéket nyújt.
Minden rajz mögött egy-egy magam teremtette világ rejtőzik, benne élnek azok, akik valahol és valamikor otthagyták lábnyomaikat azon az úton, amelyen járok, de ott vannak a képzeletem és az álmaim teremtményei is.
Ebben a világban jól érzem magam, mert nem vagyok egyedül.

Táncos László