Pető Andrásról, a konduktív nevelési rendszer megalkotójáról évtizedek óta tudjuk, hogy egyebek mellett tervezte egy filozófiai munka megírását is. Ám arra vonatkozóan a legutóbbi időkig nem álltak rendelkezésünkre megbízható adatok, hogy a tervezett munka végül elkészült-e. A hagyatékban fellelhetők voltak ugyan olyan töredékek, amelyek feltételezhetően a tervezett mű részei lehettek, de hogy a szöveg mint egész megszületett-e végül, azt semmi
sem jelezte egyértelműen.
A fordulat a 2010-es évek végén következett be, amikor egy Pető András életpályáját a konduktív nevelési rendszer kialakulásának szempontjából feldolgozó kutatás során előkerült a hagyatékból egy összefüggő, 221 oldal terjedelmű német nyelvű gépirat, amely feltételezhetően az 1950-es évek vége felé keletkezett, és amely tüzetesebb vizsgálat nyomán a tervezett filozófiai munka leiratának bizonyult.
Az ily módon megtalált munka történeti jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Hogy a konduktív nevelés szemlélete mögött mély filozófiai belátások húzódhatnak meg, azt eddig is sejtettük, és az ismert pedagógiai rendszer jellegzetességei alapján következtetni is tudtunk rájuk. De hogy ezek a filozófiai belátások immár explicit, szövegszerűen kifejtett formában is a rendelkezésünkre állhassanak – ez szinte kegyelmi állapotnak nevezhető a konduktív nevelés elvi alapjait és annak teljes kontextusát megérteni igyekvők számára. Hasonlóképpen, a magyar filozófia története szempontjából is jelentőségteljes fordulat, hogy egy olyan alkotótól áll rendelkezésünkre egy részletesen kidolgozott filozófiai munka, aki a kultúra és a nevelés más területein hatalmasat alkotott, de erről az oldaláról eddig nem ismertük.
Annál is égetőbb volt számunkra a kérdés, hogy mi legyen a felfedezett mű közelebbi sorsa. A Pető András szellemi örökségét gondozó és továbbvivő egykori Pető Intézet, ma a Semmelweis Egyetem Pető András Kara részéről stratégiai mérlegelést tett szükségessé annak eldöntése, hogy a következőkben mi a prioritás: az eredeti német szöveg betűhív megjelentetése, egy magyar fordítás elkészítése, vagy egyenesen egy kritikai kiadás?
A kérdést végül két szempont döntötte el. Az egyik az a szándék, hogy a szöveget minél előbb hozzáférhetővé tegyük a magyar közönség számára, a másik pedig, hogy kövessük Pető András meglehetős egyértelműséggel megfogalmazott akaratát. A szövegben ugyanis Pető többször is nyilvánvalóvá tette, hogy a munkát kiadásra szánta, hogy erőteljes közlési vágy él benne jövendőbeli olvasói felé, és hogy az írást olyan kapcsolódási lehetőségnek tekinti,
amely különösen becses a számára.
Így született meg az a döntés, hogy elsőként egy olyan kiadás lásson napvilágot, amely lehetővé teszi, hogy Pető üzenete eljusson a mai magyar olvasókhoz, különös tekintettel a konduktortársadalomra, valamint azokra az egyetemi hallgatókra, akik most nyernek beavatást a konduktív nevelési rendszer világába. Elsősorban az ő képzésüket hivatott szolgálni az, hogy a mű először a Pető András Kar jegyzetsorozatában lát napvilágot.
Nem zárható ki, hogy a későbbiekben a munka más szövegváltozatai is előkerülnek a hagyatékból, s nyilván nem tudhatjuk, az esetleges további változatok hogyan árnyalják majd azt a képet, amely a jelen változat alapján alakul ki bennünk. Az azonban elmondható, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló változat önmagában is teljes rendszert képvisel, és megfelelő kiindulópontot jelent a további nevelés- és filozófiatörténeti kutatások számára.