Miért kell meghalniuk az élőknek? Hogyan viszonyultak a különböző korok emberei a halálhoz? Mit tanítanak a vallások a halálról és a túlvilágról? Hogyan vélekednek a halálról a filozófusok? Ábrázolható-e a halál? Igazak-e a klinikai halálból visszatért emberek beszámolói? Van-e túlvilág? Vannak-e szellemek? Miért félünk a haláltól? Mit él át a haldokló? Mit tudnak a gyermekek a halálról? Megmondhatjuk-e a gyógyíthatatlan betegeknek a diagnózisukat? Hogyan segíthetünk a haldoklóknak és a gyászolóknak?

...Ezekre és hasonló kérdésekre keresnek választ ennek a szöveggyűjteménynek a tanulmányai. Többségük egy új tudományterület, a halál, a haldoklás és a gyász elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tanatológia ismereteit közvetíti. A halál kérdései számos oldalról közelíthetők meg - ennek megfelelően a tanatológia is interdiszciplináris (több tudományágra kiterjedő) szakterület. A tanatológiával foglalkozók között egyaránt vannak pl. orvosok, pszichológusok, antropológusok, filozófusok, bioetikusok, szociológusok, teológusok, művészettörténészek. A megközelítések sokszínűségének megfelelően a tanatológia témakörei is szerteágazók: elemzi pl. a halállal kapcsolatos egyéni és közösségi attitűdöket, a haldoklás és a gyász pszichológiai folyamatát, a haldoklók és a gyászolók gondozásának lehetőségeit, az eutanázia és az öngyilkosság kérdéseit, a halálközeli élményeket, a túlvilágra vonatkozó elképzeléseket, a halállal, haldoklással, gyásszal, temetkezéssel kapcsolatos néphagyományokat stb.

Napjainkban a tanatológiai szakirodalom rendkívül gyorsan gyarapszik. 1997 óta „Kharón" címmel magyar nyelvű tanatológiai folyóirat jelenik meg (www.kharon.hu), a külföldi szakirodalomnak egy-egy kutató legtöbbször már csak egyes témaköreit tudja áttekinteni, hiszen évente több száz tanatológiai témájú könyv és tanulmány jelenik meg. A tanatológia egyes területeit - gyakran rendkívüli alapossággal - feldolgozó munkák mellett már magyar nyelven is jelentek meg olyan kitűnő könyvek, amelyek a tanatológia számos témakörét egy kötetben tekintik át - akár egy szerző munkájaként (pl.: Kunt Ernő: A halál tükrében; Polcz Alaine: A halál iskolája; Szenti Tibor: A halál), akár több szerző tanulmányainak révén (mint pl. az Adamik Lajos, Jelenczki István és Sükösd Miklós által szerkesztett Mauzóleum című kötet).
A tanatológia interdiszciplinaritása és szakirodalmának bősége jelentősen megnehezíti, hogy egyetlen szerző valamennyi részterületét feldolgozhassa. A kötet ezért több szerzős szöveggyűjtemény, amely a folyóiratokban, könyvekben megjelent tanulmányok teljes szövegét, illetve az egy témakört feldolgozó könyvek esetében annak egybefüggő részét tartalmazza. (Ezek eredeti megjelenésének adatai a fejezetcímek lábjegyzeteiben szerepelnek.) A szöveg eredeti egységének megőrzési elve alól kivételt csupán von Glasenapp: Az öt világvallás című könyve jelent, melynek a vallások halál- és túlvilágképével kapcsolatos részeit a szerkesztő helyezte ebben a kötetben közös fejezetbe.
A kötet reprezentálja a tanatológia sokszínűségét - témaköreiben és megközelítési módjaiban egyaránt - de nem célja valamiféle illuzórikus „teljesség" elérése. A fejezeteket alkotó írások kiválasztásának legfőbb szempontja az volt, hogy a kötetbe kerülő tanulmányok a tanatológia egy-egy területéről széles körű, áttekintő ismereteket nyújtsanak. Emellett fontos szempont volt a tanulmány ­közérthető nyelvezete is.
A kötet első része: „A halál és a haldoklás kultúrantropológiája" elsősorban a halállal kapcsolatos nézeteket mutatja be a különböző történelmi korok vagy szellemi irányzatok megközelítéseiben, míg „A haldoklás és a gyász pszichológiája" című második rész a tanatológia lélektani vonatkozásait ismerteti, nagyobb hangsúlyt fektetve a haldoklók és gyászolók mellett folytatott gyakorlati munkában is hasznosítható ismeretekre. A két rész így képez szerves egészet: a tanatopszichológia következtetéseinek alapjai azok a szemléletmódok, amelyeknek kialakulásában sokszor éppen a lélektan által is vizsgált pszichés reakcióknak, lelki folyamatoknak is jelentős szerepe van.
A tanulmányok kiválasztásának következő szempontja az volt, hogy egy egységes keretbe rendezhetők legyenek. Így „A halál és a haldoklás kultúr­antropológiája" tanulmányai gondolati ívet képeznek a halál eredetéről alkotott mítoszoktól a halál utáni léttel kapcsolatos elképzelésekig. A két végpont között az első állomás a különböző történelmi korok halállal kapcsolatos nézeteinek megismerése, melyhez szervesen kapcsolódik a következő témakör: a közösség halálképét is kifejező halálábrázolások elemzése. A halállal kapcsolatos attitűdök további vizsgálatához a vallás és a filozófia halálképeinek megismerése segíthet hozzá. A halálhoz fűződő szemléletek megismerését a haldoklás néprajzi vonatkozásai követik - a hagyományokban a korábban ismertetett halálképek számos eleme felismerhető. A halálközeli élmények hidat képeznek a haldoklás és a halál utáni lét kérdései között. (Számos pszichológiai és gyakorlati vonatkozásuk ellenére részben ez, részben az élményt átélt emberek halállal és túlvilággal kapcsolatos nézeteinek ismertetése indokolja a kultúrantropológiai részben való szereplésüket.) A záró tanulmány a túlvilági lét hírnökeiről, a kísértetekről kialakult nézeteinket vizsgálja meg.
A kötet második része, „A haldoklás és a gyász pszichológiája" a tanatológia pszichológiai vonatkozásait vizsgáló, illetve ennek eredményeit alkalmazó tanatopszichológián alapszik. Kezdeteit hagyományosan Elisabeth Kübler-Ross „On Death and Dying" című könyvének 1969-es megjelenéséhez kötik. (Magyar nyelven a kötet „A halál és a hozzá vezető út címmel 1988-ban jelent meg.) Kübler-Ross felismerte, hogy a haldoklás folyamatában jellegzetes pszichológiai szakaszok különíthetők el, ismertette a haldoklók pszichés támogatásának lehetőségeit, feltárta a családtagok és az egészségügyi dolgozók halállal kapcsolatos attitűdjeit és rámutatott a haldoklókkal kapcsolatos magatartásuk visszásságaira. Tudományos igényességgel megírt munkája világszerte nagy feltűnést keltett, s ennek jelentős szerepe volt a halállal kapcsolatos társadalmi tabuk oldásában. (Kevésbé ismert, hogy Magyarországon Nagy Mária Ilona már 1936-ban publikálta „A gyermek és a halál" című munkáját, amelyben ma is elfogadható módszerrel és igényességgel elemezte a gyermekek halálképét, felismerte a halállal kapcsolatos elképzelések fejlődésének folyamatát és megállapította ennek szakaszait. Páratlan könyve azonban jelentősebb visszhang nélkül maradt.)
Napjainkban a tanatopszichológia már kiterjedt tudományággá vált. Kutatja a halálfélelem összetevőit és megnyilvánulási formáit, a haláltudat és az egyéni halálkép kialakulásának, fejlődésének folyamatát, a haldoklás és a gyász pszichológiai hátterét, a haldoklók és hozzátartozóik támogatásának lehetőségeit (mind a betegség, mind a gyász időszakában), valamint a haldoklók és gyászolók professzionális támogatását végzők mentálhigiénés védelmének módszereit.
A tanulmányok széleskörű áttekintést kívánnak nyújtani a tanatopszi­choló­gia eredményeiről a halálfélelem okaitól a haldoklás és a gyász pszichológiai vonatkozásain át a professzionális segítők pszichés terheinek elemzéséig. A kötet a haldoklók támogatásának lehetőségeit több oldalról közelíti meg: a diagnózis közlésével kapcsolatban a haldoklónak, hozzátartozóinak és az egészségügyi személyzetnek a reakcióit ismerteti. Bemutatja a haldoklás pszichológiai szakaszait, a fájdalom sokoldalú összetevőit és a lelkész által nyújtható segítség néhány lehetőségét is. (Ez utóbbi két fejezet túlmutat a tanatopszichológia keretein, de ismertetésüket a szerkesztő témájuk és jelentőségük miatt egyaránt fontosnak érezte.) Külön egységet alkotnak a gyermekek halálképét és a haldokló gyermekek segítését bemutató fejezetek. A haldoklással kapcsolatos részeket a gyász általános és az átlagostól eltérő formáinak bemutatása követi. A jegyzetet záró tanulmány nem tanatológiai tárgyú ugyan, de a haldoklókkal és gyászolókkal foglalkozók számára igen jelentős a benne foglaltak, a segítő foglalkozás veszélyeinek megismerése.
A haldoklók és a gyászolók segítése azonban nem csupán megterhelést, jelenthet a gondozók számára. Több tanulmány is kifejti szerzőinek azt a tapasztalatát, miszerint nem csak mi segítünk a haldoklóknak, hanem ők is tanítanak minket. A halál közelében átértékelődhetnek az értékek: nyilvánvalóvá válhat, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, és mi az, ami kevésbé. A haldoklók és a gyászolók így nem csupán a halálról, de az életről is tanítanak bennünket.
A szöveggyűjtemény összeállítása során fontos volt a bennük foglalt ismeretek elsajátításának elősegítése is. A kiválasztás fentebb vázolt szempontjai közül a szakmai precizitás és a közérthetőség azonban helyenként ellentmondásba kerülhet, hiszen egy-egy tudományág idegen nyelvű szakkifejezései (értelmük jelentős leegyszerűsítése, s így torzítása nélkül) gyakran nem írhatók le közérthetően, de kétségtelen, hogy szakcikkekben enélkül is gyakoriak a könnyen magyarosítható, ám a szakmában széles körben használt idegen szavak. Az ismeretek könnyebb elsajátítása érdekében a tanulmányok szövegeiben ezért * jelöli, s a jegyzetek végén szójegyzék foglalja össze az idegen szavakat. Nem tartalmazza azonban ez a lista a köznyelvben is gyakran használt idegen szavakat, illetve azokat az orvosi kifejezéseket, amelyek ismerete az egészségügyi végzettségű hallgatókról feltételezhető.
Szintén oktatási célokat szolgálnak az egyes fejezetek végén szereplő összefoglalások, amelyek kiemelik a tanulmány legfőbb gondolatait, s igyekeznek rámutatni ezek összefüggéseire. Minden fejezetet ismétlő kérdések zárnak, melyek az önellenőrzés lehetősége mellett értelemszerűen rendelkeznek a figyelmet egyes ismeretekre összpontosító, s így a tanulást elősegítő szereppel is.
Az egyes kérdések iránt érdeklődő hallgatókat a tanulmányok jegyzetei illetve irodalomjegyzéke, és a kötet végén szereplő magyar nyelvű szakirodalmi lista segítheti hozzá a további ismeretszerzéshez.
A szerkesztő véleménye szerint a tanulás semmiképpen sem csupán az ismeretek megjegyzését, mechanikus visszamondását jelenti, de még azok megértésén is túllép. Az ismeretek akkor válnak élővé, sajátunkká, amikor felismerjük kapcsolatukat, s rejtett összefüggéseiket, s ezekből új felismeréseket nyerünk. A kötet tanulmányainak megállapításai - eltérő szerzőik, témáik, szemléletük ellenére (sőt gyakran éppen ezért) - számtalan ponton összekapcsolódnak, megerősítve és egy másik gondolati rendszerben továbbfejlesztve egymás megállapításait.
Az összefüggések felfedezéseinek és a felismeréseknek az örömeit kívánja az olvasóknak

Dr. Pilling János
szerkesztő