"Ezzel a kötetével Karinthy új műfajt teremtett, amelyet ő maga irodalmi karikatúrának nevezett. Az egyes, paródiaszerű írások nem csupán a mű stiláris sajátosságait veszik célba, hanem az írók egész munkásságáról, alkotómechanizmusuk szerkezetéről, értékükről, az irodalmi életben elfoglalt helyükről festenek kíméletlenül őszinte, mindig szellemes és rendszerint találó képet. Ez a könyv Karinthy mindmáig legnépszerűbb kötete. Már első megjelenésekor túlszárnyalta olvasottságában azokat az írókat, akiket művében parodizált, persziflált. (Sokan e művéből vélték megismerhetni Adyt, Babitsot, Kosztolányit stb., ma sokan csak Karinthynak köszönhetően tudnak valamit Szabolcska Mihályról, Pósa Lajosról, Pekár Gyuláról és társaikról.) Szerepelnek benne a főhősök, a Nyugat első nemzedékének nagyjai, valamint az ellenlábasok, a kor legavittabb konzervatívjai, ugyanakkor kitekint a klasszikusokra (pl. Petőfi, Mikszáth), de a világirodalomra is (Zola, Wilde, Rostand stb.). Karinthy nem a különösebben gazdag szófantáziával rendelkező írók közül való, változatosságának oka sem stílusa "önálló" láttató erejében rejlik. Sokkal inkább minden helyzetre, nyelvezetre, hangulati indíttatásra vonatkozó tökéletes beleérzőképességében, melyhez páratlan képzeletgazdagság, magasszintű humor társul; innen szokatlan méretű sokoldalúsága, szertelen szellemi kalandjainak gazdagsága. " (Legeza Ilona, legeza.oszk.hu)