Az első a gammaglobulinaemiás beteg esetének leírását (Bruton, 1952) három évtizedes kutatás követte, amelynek célja az volt, hogy jól tolerálható, nagy adagban adható, szerkezetileg stabil és funkcionálisan aktív IgG-t tartalmazó intravénás immunglobulin-koncentrátumot állítsanak elő. A kutatások eredményeképpen az intravénás IgG koncentrátumokat immár másfél évtizede alkalmazhatjuk a gyógyító munkában, immunglobulin-defektussal járó immundeficienciák kezelésére, de az utóbbi években egyre kiterjedtebben autoimmun és gyulladásos betegségek kezelésére is. Könyvünk megjelenéséig közel ötven betegségben bizonyultak tartósan vagy átmenetileg hatékonynak az intravénás immunglobulinok.
Az indikációk ismerete mellett fontos, hogy a gyakorló orvosok tisztában legyenek az immunglobulin-készítmények biológiai tulajdonságaival, a plazmafrakcionálás főbb lépéseivel, az előállítás során alkalmazott vírusinaktiváló módszerekkel és azok potenciális hatásával az immunglobulin-molekulák funkcióira, hiszen csak így tudják a megfelelő készítményt kiválasztani betegeik számára. A gyártási technológiák fontos része a vírus-inaktiválás és víruseliminálás. Minél hatékonyabbak azonban a vírusinaktiváló módszerek, annál valószínűbb, hogy az immunfehérjék szerkezete – következésképp funkciója is – károsodik.
A kõnyv elméleti része az immunglobulin-szintézis biológiájával és az immunglobulin-molekulák effektor funkcióival foglalkozik, majd a fejezetek sorra tárgyalják az intravénás immunglobulin-készítmények előállításának technológiáját, azok összetételét, terápiás hatásait, az indikációkat és a perspektivikus alkalmazási területeket.
A könyvet a Gyermekimmunológiai Munkacsoport 10 éves működése alkalmából rendezett symposiumsorozat előadói írták. A Munkacsoport nevében megköszönöm az előadóknak és a szerzőknek, hogy szellemiségükkel, tudásukkal; szakmai felelősségükkel hozzájárultak a hazai gyermekimmunológia ügyének előbbre viteléhez. A symposiumsorozat és a könyv megjelenésének támogatásáért a Novartis budapesti csoportját illeti köszönet.
Maródi László