Ebben a könyvben a nemekhez kötött szerepek kérdése a fő téma, valójában azonban ez csak egy részlete a nők és férfiak közötti küzdelmes viszonynak. Konfliktusaink arra tanítanak minket, hogy valamennyien lojálisak vagyunk szüleinkhez - ahhoz, amik ók voltak, és amit mellettük átéltünk. Akkor is meghatározó ez a számunkra, ha nem szerettük, amit bennük láttunk, ha utáltuk, amit egymással és velünk tettek. Amikor kezdünk megbirkózni ezzel a nemcsak házasságunkat, de egész felnőttségünket meghatározó „hozománnyal", felvetődik a kérdés: hogyan őrizzük meg „szüleinkből" mindazt, ami jó volt, hogy ugyanakkor képesek legyünk kialakítani egy újfajta életet, újfajta családot? Hogyan lehet egyensúlyozni a régi családhoz való hűség és a változás igénye között?
Ezek a kérdések, legyen a téma akár a múlt, akár a jelen, az emberi lélek nagy kérdéseihez vezetnek. Minden egyes kapcsolat magvában megtaláljuk ezt, az első élményeket kialakító személlyel folyó gyötrelmes harcot. Életünk bármely aspektusát kívánjuk megváltoztatni, kivédhetetlenül szembekerülünk szüleink hatásával. Akár szerettük őket, akár nem, hozzájuk, a világról való tanításukhoz állhatatosan, és gyakran esztelenül lojálisak vagyunk. Amikor megházasodunk, abban hiszünk, hogy olyan családot fogunk létrehozni, ami jobb és boldogabb lesz annál, mint amelyben felnőttünk. Megérdemeljük, hogy elérjük ezt a célt - de ennek érdekében bölcs dolog tanulmányozni és kérdőre vonni múltunkat, nehogy megismételjük azt.