Hermann Imre, a „Budapesti kör” utolsó élő reprezentánsa volt. Könyvének első változata 1933-ban jelent meg magyarul, majd 1934-ben németül. Időszerűségét mutatja, hogy 1963-ban megkétszerezett terjedelemben adták ki az NSZK-ban németül, 1979-ben pedig franciául. Mi az átdolgozott német kiadást fordítottuk le, melynek szövegét maga a szerző hagyta jóvá. Ez a könyv a pszichoanalízis tudományának és gyakorlatának módszertanát vizsgálja és ez ideig egyedülálló alkotás ebben a műfajban, a pszichoanalitikus-irodalomban. Rendszerbe foglalja azokat az alapelveket, amelyeken a pszichoanalitikus elmélet és a tőle elválaszthatatlan gyakorlat nyugszik. A mű négy részre oszlik. A bevezető fejezet a tudatos és tudattalan fogalmának tudománytörténeti kialakulását és pszichoanalitikus módszertanának kidolgozási elveit mutatja be. A második fejezet a pszichoanalitikus helyzet és anyagszerzés módszereit tudománytörténeti adatok és viták, szépirodalmi és klinikai példák felsorakoztatásával illusztrálja. A harmadik fejezet a nyert analitikus anyag feldolgozásának módszertana, kiemelve a lelki folytonosság, a determinizmus, a kauzalitás és a véletlen szerepét. Itt foglalkozik a szerző a pszichoanalitikus-gondolkodásmód és helyes értelmezés alapelveivel. A negyedik fejezet az analitikus fogalmak és kutatások ellenőrzésének és ellenőrizhetőségének problémáira hívja fel a figyelmet. Kifejti a statisztikai ellenőrzés nehézségeit és kényes pontjait. E könyv kiadásával is a magyar pszichológia tudományos értékeinek megőrzéséhez szándékozunk hozzájárulni azzal, hogy hozzáférhetővé tesszük a pszichiáterek, a pszichológusok és a művelt olvasók számára a nevezetes mű teljes szövegét.

A Pszichoterápia klasszikusai sorozat tagja.