A neurotraumatológia a modern idegsebészet és a baleseti sebészet fejlődése során létrejött új diszciplína. Kialakulása jól reprezentálja az ismeretek sokasodásával, a diagnosztikai és perioperatív lehetőségek fejlődésével megvalósuló szakirányú fejlődést s az ezek révén megvalósuló specializálódási tendenciát. Mint minden hasonló szakterület kialakulása, fejlődése során, itt is gyorsan gyűlnek a tapasztalatok, szaporodnak a publikációk. Éppen ezért rendkívül fontos azok kritikus elemzése, rendszerezése s a napi gyakorlat szempontjából történő áttekintése. Ebben nyújt segítséget Büki András és Szeifert György munkája, mely hiánypótló mű a magyar szakirodalomban. Bár a könyv címe szerényen csak alapvonalakat jelöl meg, de a könyv felépítése, tárgyalási módja törekszik a téma jelentőségéhez mért magasabb szintű ismeretek bemutatására is. A hazai ellátásban legnagyobb gyakorlatot szerzett kiváló szakemberek tárgyalják a letisztult és a legújabb neurotraumatológiai ismereteket. A történeti áttekintésen túl a patofiziológia, diagnosztikai lehetőségek, terápiás megfontolások és technikák, ápolási kérdések és a rehabilitáció mellett mindezek szervezési kérdései és az országos szintű ellátás problémái is tárgyalásra kerülnek. A craniocerebralis sérülések mellett a gerincsérültek ellátását hasonlóan részletezett, didaktikus formában tekintik át a szerzők. Ismerve a neurotraumatológiai ellátás súlyát a napi gyakorlatban, biztos vagyok abban, hogy a szerzők munkájának kiválóan felépített szerkezete nemcsak az idegsebészeti orientációval rendelkező szakemberek, hanem minden baleseti sebész számára hasznos vezérfonallá teszi könyvüket. A szakképzési program s a továbbképzés számára olyan összefoglaló ismeretanyagot biztosít, mely segít meghatározni a szerzők által a címben megjelölt „alapvonalakat”. (Hangody László)