A gyógyszerek és egyéb testidegen anyagok (xenobiotikumok) szervezetbeni sorsát vizsgáló módszerek több diszciplínához tartoznak. A felszívódást, szervezeten belüli eloszlást, metabolizmust, kiürülést, és mindezek matematikai jellemzését a farmakokinetika tárgyalja, mely a farmakológiához, azaz az orvostudományhoz tartozik.

Kalász Huba és Lengyel József, a könyv szerkesztőinek előszava:

...A xenobiotikumok vizsgálatát főleg kromatográfiás (gázkromatográfia, HPLC, rétegkromatográfia) és rokon elválasztási módszerekkel (nagyfeszültségű kapilláris elektroforézis) végzik. A szeparálódott komponensek mennyiségi meghatározása színképük ultraibolya vagy látható tartományban való elnyelése alapján, illetve tömegspektrometriával lehetséges. Ez utóbbi módszer a mennyiségi kiértékelés mellett hasznos adatokat szolgáltat a kromatográfiás csúcs által reprezentált vegyület szerkezetére is. A kromatográfia, elektroforézis, illetve a kiértékeléshez használt spektroszkópia és tömegspektrometria pedig egyértelműen az analitikai kémiában használt fizikai módszerek. Tekintve, hogy a gyógyszerek kifejlesztése, illetve összehasonlítása a fenti módszerek egyidejű használatát igényli, felvetette egy ezeket a szerteágazó módszereket egyidejűleg leíró könyv szükségességét. Kollégáimmal, azaz a könyv szerzőivel együtt igyekeztünk legjobb tudásunk szerint mindezt leirni. Az elválasztási, főképpen kromatográfiás módszerek írott története 100 évre tekint vissza, Tswett (Zvett) 1906-ban publikálta alapvető műveit. A jelenleg használt elválasztástechnikai módszerek azonban az elmúlt 50 év fejlesztésének eredményei. Ebben a fejlődésben alapvető részük volt a magyaroknak, egészen pontosan a külföldön élő magyaroknak. Szakmai körökben egyöntetű elismerésük jeléül írásban „the Hungarians”-nek nevezték azt a szakmai-baráti csoportot, melybe Horváth Csaba (USA), Ettre László (USA), sz. Kováts Ervin (Svájc), Székely Gusztáv (Svájc), Halász István (Németország), Molnár Imre (Németország) tartozott. Igaz az a szóbeszéd, hogy az 1977-ben az amszterdami „12th International Symposium on Advances in Chromatography” kongresszuson készült, és a Journal of Chromatography-ban (500, 52 (1990)) publikált közös fényképük alapján szóban „magyar maffiának” nevezték őket, egyszerűen azért, mert elsöprően alapvető szerepük volt az elválasztástudományban. Kiemelkedő hírük természetesen nem árnyékolta be a többi (itthon vagy külföldön) tevékenykedő magyar szakember eredményeit, ők azonban eredményeik és barátságuk (szakmai kooperációik) révén egyértelműen előtérbe kerültek. A kromatográfiában betöltött szerepük vetekedett az atomfizikában híres magyarokéval, hazai hírük azonban inkább szakemberek között volt jelentős. Amíg az atomfizikusok („A Marslakók – The Maritans”) hírét az atomfegyver kifejlesztése tette igazán széleskörűvé, a kromatográfiával foglalkozó magyarok munkássága a kémia- és a biológia robbanásszerű fejlődését tette lehetővé, azaz életünk szebbé és hosszabbá tételének alapjait nyújtotta. Közülük egyeseknek elméleti munkássága, másoknak gyakorlati eredményei számítottak dominánsnak. Horváth Csaba munkássága esetében az elmélet-gyakorlat vagy kísérletes munka - elméleti következtetések szerves egységet és összhangot mutattak, melyet tökéletes előadói tehetséggel be tudott bemutatni. Csaba munkásságának rövid ismertetésére e könyvben Ettre Lászlót kértem meg. Fontosnak tartom azonban én is leirni, hogy Horváth Csaba nevéhez fűződik az első HPLC megalkotása, annak kongresszuson való bemutatása, illetve közleményben való leírása. Horváth és Molnár már 1975-ben 117 aromás karbonsavat választottak el HPLC-vel, illetve demonstrálták a katekolaminok elválasztásának lehetőségét. Horváth Csaba és munkatársai cikkeikben számos gyógyszer- és testidegen vegyület analízisét valósították meg HPLC, kapilláris elektroforézis és elektrokromatográfia segítségével. Egy percnél rövidebb idő alatt analizáltak fehérjéket és ún. „subzero” körülmények között végzett vizsgálataikkal királis elválasztás esetén megakadályozták a mutarotációt. Mindezeket a módszereket ma széleskörűen használják és idézik Horváth Csaba úttörő tevékenységét. Hasonlóan sokan használják (de talán sokkal kevesebben publikálják) azt a Horváth Csaba által leirt módszert, amikor a kiszoritásos kifejlesztéssel alkalmazott HPLC elválasztással az elúciós módszerhez képest több nagyságrenddel növelhető a kromatográfiás minta mennyisége és térfogata. Ennek az eljárásnak az ipari és tudományos jelentősége is folyamatosan növekszik. Csaba igen kedves, barátságos személyisége egyedülálló volt a szakemberek között. Laboratóriumában számos magyar kolléga fordult meg, egyesek csak meglátogatták, mások hónapokat – éveket töltöttek a Yale Egyetemen (New Haven, CT, USA), Csaba munkacsoportjában. Horváth Csaba professzor, sajnos, 2 éve nincs közöttünk. Világszerte nekrológok jelentek meg, kitüntetések és kongresszusok is őrzik emlékét. Munkásságának hazai megbecsüléséhez hasonlóan, a magyarországi hivatalos megemlékezések valahogy visszafogottabbak, mint az külföldön történik. Mi, a szerkesztők, Horváth Csaba professzor emlékének ajánljuk ezt a könyvet. Szeretnénk kifejezni köszönetünket a könyv egyes részeit íróknak, akik időt és fáradtságot nem kímélve állították össze fejezeteiket, a könyv lektorainak, Dr. Falkay György és Dr. Szőke Éva egyetemi tanároknak, valamint Dr. Nyiredy Szabolcs akadémikusnak, a Journal of Planar Chromatography, modern TLC főszerkesztőjének, a folyóirat 2 ábrája reprodukciójának engedélyezéséért. Külön köszönet illeti a kézirat „könyv formába öntéséért” jelentős munkát végzett Dr. Táncos László igazgatót, Békésy János, Vincze Judit szerkesztőket (Semmelweis Kiadó, Semmelweis Egyetem, Budapest). A könyv kiadását anyagilag is segítette az ABL&E Jasco Magyarország Kft., Kromat Kft., a Magyar Kémikusok Egyesülete és Merck Kft. Segítségüket ezúton is köszönjük