A monográfiában a szerző kísérleti eredményeit elemzi az emberiség jövője szempontjából.
Olyan kérdéseket tesz fel, mint pl. Miért és hogyan született és vált ilyenné az emberi társadalom, és hogyan változik majd szükségszerűen a jövőben? Hogyan fejlődött és született meg a mai ember, a Föld legmanipulálhatóbb lénye, mely megteremthette unikális társadalmát?

„Mióta az ember társadalmi lényként él a földön, jobb kezével épít és baljával elpusztítja azt, amit már megalkotott. Mindmáig törvényszerű, hogy időről időre, hol itt, hol ott, egymás szervezett gyilkolásába kezdenek államok uralkodó elitjei (háború), egy államon belül végzetesen kétfelé hasadt uralkodó elit (polgárháború), vagy uralkodó elitjük ellen lázadó alattvalók (forradalom). Minél hatékonyabbá válnak a technikai lehetőségek, annál brutálisabbá válik az öldöklés és rombolás. Eddigi csúcsát a 20. században, két, mindössze 31 éven belül lezajlott kataklizmával, az 1. és 2. világháborúval, a moralitás végső feladásával, a holokauszttal, és legújabb fejleményként az öngyilkos merénylők sorozatgyártásával, az egyre inkább ellenőrizhetetlenebbé váló terrorizmussal érte el. Miért és hogyan született és vált ilyenné az emberi társadalom, és hogyan változik majd szükségszerűen a jövőben?

E kérdésekre adható racionális válasz megközelítésére dolgoztam ki az emberi agykéreg néhány eddig figyelembe nem vett alapvető fontosságú, társadalomteremtő működési mechanizmusának elemzésére épülő elméletemet, melynek konklúziója, hogy az emberiség a még ma is mítoszvezérelt létállapotából akkor léphet át békés rációvezérelt korszakába, amikor a tudomány/technika fejlődési szintje a végül homogenizálódott emberi társadalom minden tagja számára már kielégítő minőségű életet tud majd biztosítani (Joseph Knoll. The Theory of Active Reflexes. An Analysis of Some Fundamental Mechanisms of Higher Nervous Activity. Akadémiai Kiadó, Budapest; Hafner Publishing Company, New York, 1969; Joseph Knoll: The Brain and Its Self. A Neurochemical Concept of the Innate and Acquired Drives. Springer, Berlin, Heidelberg, New York, 2005; Knoll József: Az agy és tudata. A veleszületett és szerzett hajtóerők működésének neurokémiai értelmezése. Akadémiai Kiadó, 2006). Elméletem lényege annak bizonyítása, hogy a legfejlettebb lények, az emlősök fejlődése során, az utolsó nagy minőségi ugrás annak az agykérgi mechanizmusnak kifejlődése volt, mely lehetővé tette, hogy a faj egyedei egymás működését befolyásolni (manipulálni) tudják. Ez volt az élettani alapja az egyedek együttműködési lehetősége, a társadalmi létforma kialakulásának. Annak például, hogy mindmáig 5-6 éhes nőstény oroszlán együttesen választja le a megtámadott nyájnak azt a tagját, amelyet majd elejt, így zsákmányszerzési esélyük lényegesen nagyobb, mint az egyedi vadászé. Monográfiámban kísérleti eredményeim alapján konkrétan a következő problémákat elemzem: Hogyan épül be egy már korlátozottan manipulálhatóvá fejlődött emlősállat agykérgébe, mindig egy az egyed illetve a faj fennmaradását biztosító veleszületett hajtóerőre alapozva, a kollektív együttműködés lehetőségét megteremtő új mechanizmus, az egyed illetve a faj fennmaradásához már nem szükséges szerzett hajtóerő? Hogyan fejlődött végül ez az új mechanizmus korlátlan teljesítményre képes szintre, és született meg a mai ember, a Föld legmanipulálhatóbb lénye, mely megteremthette unikális társadalmát? Hogyan működik szimultán az emberi agykéregben két mechanizmus: a mítoszokat, egy nem létező világot (művészetet) veleszületetten teremteni képes káosz, és a való világ ismeretével ugyan nem születő, de annak működését megismerni, tudományt teremteni képes rend (­ráció)? Miért teremthette meg az életminőségének folyamatos javítására törekvő ember először csak a különböző nyelveken beszélő, heterogén mítoszokat teremtő etnikumok, egymást gyilkoló, még kiegyensúlyozatlan társadalmi létformáját? Miért szükségszerű, hogy a tudomány fejlődése, a való világ tényleges működése megismerésének eredményeként az emberiség végül célba érjen, és megteremtse létformájának végleges egyensúlyi állapotát, a homogenizálódott, egynyelvűvé vált, békében élő rációvezérelt társadalmát? A földi élet mintegy 4 milliárd éves fejlődése során mind magasabb szervezettségű fajok alakultak ki egymásból. Az élet a tengerben született és onnan jutott ki a szárazföldre. Évszázmilliók alatt fejlődtek ki a kétéltűek, hüllők, és a fejlődés csak mintegy 40-60 millió évvel ezelőtt jutott el a csúcsáig, az emlősök megjelenéséig. Természetes, hogy a túlélés szempontjából mindig is rendkívüli jelentőségű volt a faj egyedei közötti kommunikáció. Már a baktériumok is képesek kémiai anyagok termelése útján csoportokba tömörülni. A tengerben fejlődő élőlények esetében elsősorban a vízben gyorsan és jól terjedő hangok képzésével és csak alárendelt jelentőséggel specifikus kémiai anyagok terjedésével megvalósított kommunikációs technikák születtek. A vízből a szárazföldre kerülő élet fejlődése során főleg a kémiai anyagok révén, de a hangok útján biztosított technikák tökéletesedtek. A kémiai anyagok útján történő kommunikáció finomodásával, amint azt a méhek, hangyák élete bizonyítja, már több mint 100 millió évvel az emlősök megjelenése előtt sajátos „társadalmi" létformák születtek és élnek máig. A kommunikációs technika továbbfejlődése számára is minőségi ugrást jelentett az emlősök megjelenése és az agyvelő fejlődésével az egyre hatékonyabb együttműködésre képes fajok megszületése. Még nem tudjuk mikor és melyik volt az első emlős, mely képessé vált szerzett hajtóerők agykérgébe építésére. Először erre csak korlátozottan képes emlős fajok, a domesztikálható állatok fejlődtek ki és mai ismereteink szerint mindössze csak 143-144 ezer évvel ezelőtt, jelent meg a szerzett hajtóerőket és ezek révén fix tudást agykérgébe már korlátlanul beépíteni képes mai ember, aki unikális agykérgének és hangképző szervének köszönhetően megteremthette a legtökéletesebb kommunikációs technikát, a beszédet, így vált a Föld egyetlen magasrendű társadalmi létformában élő, élete minőségét szüntelenül javítani képes lényévé. Elméletem a szerzett hajtóerők és az ezek révén rögzülő kiolthatatlan feltételes reflex (KFR)-láncolatok, a fix tudás, agykéregbe épülése kísérletes elemzésének eredményeire épül. Végső konklúzióm, hogy a befolyásolhatatlan természeti csapásoktól (földrengés, tűzhányókitörés, cunami stb.) eltekintve mindaz, ami az emberiséggel eddig történt, most történik, és a jövőben még történni fog, az együttműködő agykérgek élettani funkciói össztevékenységének eredménye. Az emberhez természetfeletti nem tartozik, kizárólag agykérge működése teszi olyanná, amilyennek ma ismerjük. Mivel az ember nem születik a való világ működési mechanizmusának ismeretével, máig élő misztikus hiteivel teremthette csak meg társadalmi létformáját. Amint a tudomány fejlődésével képessé válik rációvezérelt társadalmának megteremtésére, már nem lesz szüksége misztikus hiteire és azok maradéktalanul történelmi múlttá fognak válni. Minden ember mélyrehatóan csak piciny szakterületét ismerheti. Nyilvánvaló tehát, hogy az eddig élt emberek felhalmozott tudása olyan közkincs, melynek produktumait mindnyájan az azokat teremtő összefüggések tényleges/alapos ismerete nélkül élvezzük. Mindazonáltal, új felismerések, összefüggések, elméletek lényegét mindenki kellő figyelem ráfordításával megértheti, mert ehhez szerencsére nincsen szükség az alapozó kutatási eredmények totális ismeretére. Ez a könyv a monográfiáimban mondanivalómat alátámasztó kísérletek részletes leírása és elemzése elhagyásával próbálja az agykutatásban nem jártas olvasót elméletemmel megismertetni.

Knoll József