A szerző a Salgótarján melletti Pécskő hegyen, az egykori régészeti ásatás helyén, késő rézkori, nagyjából 5500 éves edénytöredéken egy ujjlenyomatot talált. Ennek vizsgálatát kiegészítette a Szécsényi Múzeum késő rézkori edénytöredékein talált ujjnyomok elemzésével. Az eredmények nemzetközi ismertetése után a Szegedi Móra Ferenc Múzeum, majd a Tapolcai Városi Múzeum 7-8000 éves, újkőkori edénytöredékeit is megvizsgálhatta. A szerző könyvében nemzetközi tudományos figyelmet is felkeltő megállapításait ismerteti, miközben műve szép szavakkal megírt, figyelmet lekötő, ismeretterjesztő könyvvé nemesedett. „Időutazássá” alakult, amelynek során késő rézkori, majd egy hosszabb újkőkori kirándulásra hívja meg az olvasót. A könyvben megismerkedünk a vizsgálatok eredményeivel, az ezekből levont következtetésekkel. A szerző irányításával együtt vizsgálhatjuk a kéznyomokat, és együtt végezhetjük a számításokat. A könyv olvasása közben megismerkedhetünk azokkal a körülményekkel, amelyekben a vizsgált edények fazekasai éltek. Felvillan előttünk Európa és a Kárpát medence utolsó jégkorszak utáni képe, találkozunk az itt élő, pár tízezer Neander-völgyi emberrel és közvetlen őseinkkel, a homo sapiens előőrseivel. Nyomon követhetjük az Afrikából Észak felé vándorló újkőkori embereket, szemtanúi leszünk az emberiség sorsát meghatározó egyik nagy változásnak, az újkőkori forradalomnak. Megismerkedünk, és barátságot kötünk az újkőkor szorgalmas és találékony fazekasaival, együttesen megmérjük kézujjaikat, körmeiket, megvizsgáljuk körmeik alakját, szélességét, ujjbegyeik, ujjaik tulajdonságait. Rájövünk annak rejtélyére, hogy a ma élő emberek körmeinek méreteiből, meg az edényeken talált körömbenyomatok szélességéből hogyan lehet kiszámítani a késő rézkorban, és az újkőkorban élő emberek testmagasságát. Időt szakítunk arra is, hogy megnézzük, fazekas barátaink hogyan készítik, és hogyan díszítik szép alakú edényeiket. Az utazás végén sok érdekeset olvashatunk a régmúlt évezredek egyik titokzatos eszközéről, a pecsételőről, amit hívnak még testbélyegzőnek, vagy pintaderának is. Az orvos, bőrgyógyász szerzőt, egyetemi tanulmányai során kutatóorvosnak képezték ki. Az ehhez a munkához szükséges tudományokból államvizsgázott. Nem csoda hát, hogy az ujjlenyomatban meglátta azt, ami az orvosok számára újdonság, a régészek számára is értékes, az olvasók számára pedig érdekes tudományos megállapításokhoz vezetett. Amelyek lehetővé tették az író számára is sok meglepetést tartogató, izgalmas időutazás megszervezését. A könyvet dr. Trogmayer Ottó régész professzor, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori igazgatójának előszava ajánlja az Olvasó figyelmébe.