Egy, ma már klasszikusnak számító megfogalmazás szerint az elektrokémia a fizikai kémia egyik ága, amely a makroszkópos elektromos hatásokra létrejövő kémiai változásokkal, valamint a kémiai hatások által előidézett makroszkópos elektromos jelenségekkel és ezek összefüggéseivel foglalkozik. Ez a meghatározás azonban ma már nem tekinthető teljesnek, mivel figyelmen kívül hagy igen sok olyan rendszert, illetve jelenséget, amelyekkel az elektrokémia napjainkban foglalkozik. Elektrokémián a modern felfogás szerint azt a tudományágat értjük, amelynek tárgyköre az elektromos erőtér hatására elmozdulni képes ionokat tartalmazó kondenzált rendszerekre és az ezekben lezajló folyamatokra terjed ki, beleértve a különböző fázisok határán végbemenő, töltésátadással járó folyamatokat is. Az elektrokémia korszerű meghatározása megadható abból a fenti megállapításból kiindulva is, hogy az elektrokémia a fizikai kémia egyik ága. Ehhez meg kell adni azokat az objektumokat, azokat a rendszereket, amelyeket az elektrokémia vizsgál, azaz az elektrokémiai rendszereket. Elektrokémiai rendszereknek nevezzük az olyan, ionokat („elektrolitot”) tartalmazó kondenzált rendszereket, amelyekben legalább egy fázisban elektromos potenciálgradiens hatására ezek az ionok elmozdulhatnak. A fentiek szerint tehát: elektrokémia az elektrokémiai rendszerek fizikai kémiája. Az elektrokémia elméleti alapjait e könyvben két nagy témakörre osztottuk. Az első ezek közül az elektrokémiai rendszerekben létrejövő egyensúlyokkal, a második pedig ezen rendszerekben lejátszódó folyamatokkal, azok kinetikájával foglalkozik. A kémia alapszakos hallgatók fizikai kémiai oktatásában igen fontos szerep jut a korszerű elektrokémia elvi alapjainak. A tárgy szilárd elméleti megalapozása azonban a nem alapszakos hallgatók számára is rendkívül fontos. Mivel e tankönyv főleg e hallgatók igényeinek megfelelő anyagot kívánja összefoglalni, ezért az elméleti elektrokémia egyes „egzotikus” területeit a könyvben nem vagy csak igen röviden tárgyaljuk, viszont nagy súlyt helyeztünk bizonyos alapvető gyakorlati alkalmazások ismertetésére. Mivel az elektrokémiai módszereket a kutatás és a gyakorlat legkülönbözőbb területein használják: a biológiától a geológiáig, a hidrometallurgiától a korróziós vizsgálatokig, a kémiai analitikától a műkincsek restaurálásáig stb., ezért igen széles azoknak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereknek a köre, akik számára e munka segédkönyvként is ajánlható. A könyv első fejezete röviden összefoglalja a kémiai termodinamikának és a reakciókinetikának az elektrokémia tárgyalása szempontjából legfontosabb összefüggéseit. A második fejezet foglalkozik a homogén, majd a heterogén elektrokémiai rendszerek egyensúlyaival, a harmadik fejezet pedig az e rendszerekben lejátszódó folyamatokat tárgyalja. A negyedik fejezet az elektrokémia néhány gyakorlati felhasználását mutatja be. Ennek keretében röviden foglalkozik a fémkorrózió kérdéseivel, az elektrokémiai áramforrásokkal, valamint az elektrolízisen alapuló fontosabb eljárásokkal. Az egyes fejezetek után egyszerű számítási feladatok találhatók. Ezek a korábban tárgyalt elméleti ismeretek alapján könnyen megoldhatók. A közölt példák megoldása lényegesen segíti az anyag megértését és elsajátítását. A könyvben igyekeztünk az elektrokémia alapvető törvényszerűségeit tömören, röviden és megfelelő tagoltságban tárgyalni. A könyv írása során figyelembe vettük a IUPAC által javasolt definíciókat és jelöléseket, az ISO és a hazai szabványok előírásait, továbbá az SI-mértékegységeket alkalmaztuk. Munkánk megírásakor felhasználtuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket több évtizedes oktató- és kutatómunkánk során az ELTE Fizikai Kémiai Tanszékén szereztünk. Köszönetnyilvánítás: Jelen tankönyv egyes részeinek írása során figyelembe vettük az OTKA K 45888 és az OTKA K 67994 számú kutatási pályázat keretében elért eredményeket. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramoktól kapott támogatásért ez úton is szeretnénk köszönetet mondani. (a szerzők)