„Lehet-e ennél szebb évkezdete az oszteológia iránt érdeklődőknek, mint hogy 2012 első napjaiban jött ki a nyomdából a Semmelweis Kiadó legújabb kötete, a megszokott gyönyörű kivitelben, keménytáblás kötésben, 519 oldalon e tudományág teljes keresztmetszetét szolgáltatva napra készen? A két szerkesztő egyetemünk I. Számú Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára, illetve egyetemi docense, és a további 38 szerzőből is sokuknak a Semmelweis Egyetem a munkaadója, tehát a kötetet magáénak vallhatja az egyetem, és büszke is lehet rá. A dicshimnusz megtörésére itt érdemes megjegyezni, hogy célszerű lett volna az egyes szerzők hovatartozását is közölni. Nem a rangjuk lett volna érdekes, hanem a szakmájuk és a munkahelyük. A kötet nem előzmény nélküli. A szerkesztőpáros 2006-ban publikálta a „Metabolikus csontbetegségek” (Medintel Könyvkiadó) kötetet. Csak üdvözölhető, hogy a nyilvánvalóan ugyanaz a téma most magyar szavakkal öltött címet. Akkor 34 további szerző volt, akik közül 25 most is az írógárdában található. A fenti bekezdésben tett kritika akkor nem lett volna aktuális, mert ott a szerzők listájánál a hiányolt adatok rendelkezésre áltak. Mivel a kötet alkotói – az eredeti és még inkább a mostani célkitűzés szerint – a kérdéskört kifejezetten interdiszciplinárisan igyekeztek bemutatni, sok szerzőre volt szükség, akik között anatómus, radiológus, sebész, ortopéd, gyermekorvos, reumatológus és háziorvos is szerepel, a belgyógyász-endokrinológusok mellett. A szerkesztőket dicséri, hogy az említett előző könyvvel gyakorlatozva, hatékonyan, eredményesen tudták kézben tartani a népes szerzőgárdát, ami nagyon nehéz feladat! Láttunk már olyant a hazai orvosi könyvkiadásban, hogy a szerkesztett könyvet ez ellentmondások és az ismétlések özöne jellemezte. Természetesen nem kerülnek e helyen felsorolásra a kötet fejezetei. Tíz, rendkívül logikusan tagolt fejezetre oszlik a mondanivaló, számos alfejezettel. Az olvasó elmélyülhet a csontváz fejlődésében, a csontszövet élettanában és természetesen a diagnosztika és a terápia szétágazó kérdéseiben. Bizonyára sok orvos számára még újdonság, hogy manapság már milyen nagy jelentőséggel bír az oszteoimmunológia és az oszteohematológia. Ezek tényei bőségesen tanulmányozhatók a remekül megírt és szerkesztett alfejezetekben. Fontos résznek tűnik a „Más szervrendszerek betegségeihez kapcsolódó csontanyagcsere-eltérések” nagy ívű áttekintés. A kötet igen praktikus része a „Függelék”, melyben a mindennapi gyakorlat számára nélkülözhetetlen laboratóriumi normálértékek, a csontanyagcsere betegségeinek kezelésében leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek, valamint a differenciáldiagnosztika tekinthető át táblázatokban. Megjegyzésre érdemes, hogy a kérdéskör komplett és naprakész áttekintése első sorban talán nem az oszteoporotikus betegekkel mindennap foglalkozó, számukra gyógyszert felíró reumatológusok, endokrinológusok, nőgyógyászok, és ortopéd szakorvosok számára tud újat adni, hanem azon kollégák számára, akik eddig vajmi keveset tudnak e tárgykörből. Hiszen körülbelül két évtizeddel ezelőtt – noha ugyanannyi beteg létezhetett! – éppen csak az oszteoporózis létezése volt ismeretes. A csontsűrűség pontos vizsgálatának lehetősége és a többfajta, a csontbontásba, illetve építésbe hatékonyan beavatkozni tudó gyógyszer megjelenése forradalmasította az ismereteket. Valamint örvendetesen kiterebélyesedett a laikus közönség bevonása e népbetegség megismerésébe, megértésébe. Az új könyv szerkesztői és szerzőinek nagy része nem véletlenül található a Semmelweis Egyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikáján. Ugyanis Holló István professzor (1926-2007), a kort megelőzve kitartó érdeklődést mutatott fel az oszteoporózisra vonatkozóan. A kor mostoha körülményei között próbálkozott kutatással, és 1967-ben közreadta „Osteoporosisok – kórélettan, klinikum” kötetét. Jó érzéssel nyugtázhatná, hogy nem hiába küszködött, mert direkt és indirekt tanítványai mára már a jelen tudományos és gyakorlati kötetet tudták produkálni.” Dr. Gömör Béla