Amikor – több mint harminc évvel ezelőtt – a légzésfunkciós laboratóriumi munkát kezdtem, nagyon hiányzott egy friss tankönyv-szakkönyv magyar nyelven. Bár Keszler és Hutás professzorok monográfiája még csak tízéves volt, de a gyors fejlődés miatt számos olyan terület került gyakorlati alkalmazásra, amit ők még csak röviden említettek. Akkor nem gondoltam volna, hogy – egy kezdő kolléga szempontjából – a helyzet ma még rosszabb lesz. Tüdőgyógyász és nem tüdőgyógyász kollégák hiányolnak egy utána néző kézikönyvet, melyből a kapott légzésfunkciós lelettel kapcsolatban részletes magyarázatot és további információkat szerezhetnek a lelet klinikai értékeléséről. Ugyanakkor azon kezdő kollégák és az asszisztensek, akik a légzésfunkciós vizsgálatokat végzik, olyan segítséget kérnek, mely a vizsgálatok technikai elvégzését ismerteti. Mindkét igénynek próbáltam megfelelni. Meggondolandó volt az elméleti légzésfiziológiai és a gyakorlati klinikai információk aránya is. A légzésfunkciós szakkönyvekben – zömmel angol nyelven – az arányokra többféle példa van. Úgy gondoltam, hogy a csak gyakorlati információkat leíró anyag olyan, mint egy szakácskönyv receptekkel. Mechanikusan lehet követni a leírtakat, de az egyes betegeken különbözőképpen kombinálódó funkciózavarokat ebből megérteni nem lehetséges. Ily módon pedig a mechanikus követés téves klinikai következtetésekhez vezethet. A túlságosan részletes elméleti ismertetésre viszont a gyakorló klinikusnak nincs szüksége. Tehát e vonatkozásban is meg kellett találni az egyensúlyt. Fentiekből aztán az alakult ki, hogy az elméleti alapokra is ki kell térni, de csak röviden. A technikai részek nem mellőzhetők a vizsgálatokat végzők számára – a klinikusoknak ezek a helyek nyilván kevésbé érdekesek. Ugyanakkor a klinikai értékelés részletezése is nélkülözhetetlen. Bár a vérgázvizsgálat nem tartozik a szoros értelemben vett légzésfunkciós vizsgálatok fogalomkörébe, de azokkal annyira összefügg, hogy indokoltnak vélem a tárgyalását. A kardiopulmonális terheléses vizsgálat (régi nevén ergospirometria) fejezet a témát olyan mélységben tárgyalja, mely az erre vonatkozó lelet megértéséhez szükséges. Ezen vizsgálat önálló végzését lehetővé tevő ismeretanyag akkora, hogy az külön monográfiát igényel. Jelen kézirat első változata még a régi, aktív ellátást nyújtó miskolci Szent Ferenc Kórházban készült, amikor az még regionális pulmonológiai központként működött – ennek megfelelő szakmai színvonallal. Legyen ez a munka tisztelgés is régi kórházam előtt. dr. Nagy László Béla