Tisztelt Előadók, Résztvevők és Bizottsági Tagok!
A legszebb évszak, a tavasz kezdetén tisztelettel köszöntöm önöket a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Szekciójának megnyitóján, aminek nyolc év után ismét a Semmelweis Egyetem ad otthont. A tavasz a vetés, a palántázás, az új élet fakadásának évszaka. Jelképes ez számunkra olyan értelemben, hogy tudományunkba a tavaszt, az új reményt, az új perspektívát leginkább azok a fiatalok hozzák el, akik komolyan veszik saját tehetségüket. Komolyan veszik, mert tudják, hogy ez nem magától értetődő és örökérvényű adottság, hanem egy olyan ajándék, amit ha nem akarunk veszni hagyni, akkor folyamatosan gondozni kell. Ezek a fiatalok vállalják az ezzel járó kihívásokat és feladatokat, megvan bennük a kellő alázat és kitartás ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szintre fejlesszék tudásukat mások javára és saját gazdagodásukra. Ezek a fiatalok alkotják az egyetemi hallgatók krémjét, és közülük a legtöbben jelen vannak ezen a mai konferencián is. Gróf Széchenyi István is ezt a gondolatot fogalmazta meg, amikor azt mondta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
Ezáltal az egyéni teljesítmény egy folyamat részévé válik, amelynek kezdete évszázadokkal korábbra nyúlik vissza, és amely nagyon messzire tekint előre. Egy folyamat részévé, amelyben az ember egy olyan szellemi csapat részévé válhat, amiben nem kisebb magyar tudósok vannak jelen, mint Semmelweis Ignác, Korányi Frigyes, Than Károly, Szent-Györgyi Albert, Szentágothai János és hála Istennek még sokáig folytathatnám a sort. Fiataljaink ezen a dús szellemi táptalajon növekedhetnek, fejlődhetnek, és erősödhetnek meg tudásban és gyakorlatban, amelynek fontos mércéje és egyben mérföldköve a ma kezdődő Országos Tudományos Diákköri Konferencia. Munkájukhoz mindvégig nagy felelősségtudat és alázat szükségeltetik, hiszen a cél mások, sokszor kiszolgáltatott, gyenge, elesett, erőtlen embertársaink szolgálata, életminőségének javítása. Nagyon meg kell becsülnünk azokat a fiatalokat, akik ezekkel az erényekkel rendelkeznek, hiszen ők lesznek azok a bizonyos igazi tudományos emberfők, akikkel kapcsolatban a legnagyobb magyar így fogalmazott:
„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma… Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat s a többi teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.”
Ilyen szellemben nyitom meg az idei Konferenciát, fejet hajtva a leendő tudományos emberfők és a számukra gazdag táptalajt adó mestereik előtt. Őszintén remélem, hogy felejthetetlen élményt nyújt számukra a rendezvény egész hete. (Dr. Merkely Béla, tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke, a XXXII. OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekció ügyvezető elnöke)