Szolcsányi János a Szegedi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetben 1958-tól diákkörösként, demonstrátorként Pórszász János mellett részt vett az első hazai üveg mikroelektródos agyi egysejt-aktivitásmérés, a spektrofoto-fluoreszcenciás szerotonin meghatározás és más neurobiológiai módszerek bevezetésében. 1962-ben szerzett általános orvosi diplomát és a felvették Gyógyszertani Intézetbe gyakornoknak. Itt az intézet legendás hírű vezetője, Jancsó Miklós közvetlen munkatársként rögtön bevonta a kapszaicinnel, neurogén gyulladással, majd a kapszaicin hőszabályozásra gyakorolt hatásmechanizmusának feltárását célzó kutatásba. 1965-ben egy évet a London University Kings College, Department of Pharmacologyban végzett kutatómunkát. A.T. Birmingham munkatársaként tisztázta a thymoxamin támadáspontját, mely ezután gyógyszerként forgalomba került. Bevezette az intézetben az éber macskán elvégezhető vérnyomásmérés módszerét. 1966-ban, Szegedre visszatérve folytatni kívánta a kapszaicinnel kapcsolatos vizsgálatokat, melyeket Jancsó Miklós korai halálát követően feleségével, Gábor Arankával 1970-től már a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében végeztek. Az intézet vezetőjének, Pórszász Jánosnak meghívására jöttek Pécsre, aki azonban szintén tragikus hirtelenséggel hunyt el 1974-ben. 1977-ben Ed Perl professzor vendégprofesszori állásra hívta meg egy évre az Egyesült Államokba a Chapel Hill (NC) Élettani Intézetébe. Itt sajátította el az egyetlen velőtlen rostról elvezethető potenciál mérését, melynek alkalmazásával bizonyítani tudta a kapszaicin szelektív izgató és deszenzitizáló hatását a C-polimodális nociceptorokon. Több ízben kapott meghívást kutató vendégprofesszorként Heidelbergbe és a Bad Nauheim-i Max Planck Intézetbe, ahol a kapszaicin neuronszelektív hatását és az antidrómos vazodilatációt – az axonreflex koncepció módosításával kapcsolatos eredményeket – sikerült igazolnia. Szoros együttműködést elindító kapcsolatai voltak a Fred Lembeck vezette grazi Farmakológiai Intézettel, valamint Carlo Maggi-val Firenzében. Három évig tudományos tanácsadója volt a Sandoz Gyógyszergyár londoni intézetének, melynek Humphrey Rang volt a vezetője. Az együttműködés mindegyik intézetben gyümölcsöző kapszaicin-kutatási irányok kibonta-kozását indította el. 1990-ben nevezték ki professzornak, majd 1994-től kilenc éven át volt intézetvezető a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében, majd annak jogutódja, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetében. 1991-1995 között tudományos rektorhelyettes volt és kezdeményezője a gyógyszerészképzés megindításának. Mintegy két évtizede tudományos tanácsadó a Richter Gedeon Gyógy-szergyár különböző bizottságaiban, akárcsak a Magyar Tudományos Akadémián, ahol jelenleg a Kísérletes Orvostudományi Kutatóintézet Külső Tanácsadó Testületének elnöke. Tanszék-vezetői utódjai a saját tanítványai közül kerültek ki. 2008-óta professzor emeritus. Változatlan lelkesedéssel folytatja kutatómunkáját, mely a hazai talajból kinőve széleskörű nemzetközi aktivitást indított el, és amely évről évre további izgalmas kutatási irányok és gyógyszer-fejlesztési lehetőségek kibontakozását t eszi lehetővé.