A kedves olvasó egy rendhagyó családregényt tart a kezében. Az író, Egyetemünk korábbi főorvosa a bennünket, magyarokat ért 20. századi borzalmakat mutatja be egy nagyon személyes nézőpontból, felmenői életének mozzanatai által. Ahogy a cselekmény halad előre, a korhűség lazul, az események elemeikre bomlanak, az olvasó előtt álló képek pedig egyre komorabbá válnak. Bár a történet a múltban gyökerezik, mégis a jelen embere számára üzen, és önnön egzisztenciális töprengéseinket jeleníti meg az eltolódott idősíkok között. Kezdetben ugyan a párhuzamosan futó cselekményszálak próbára teszik az olvasó figyelmét, a mű ritmusára rá­érezve megjelenik a szemünk előtt Belzebub tánca, az elmesélt történetek mozaik­ja pedig kerek egésszé áll össze. Az „Egy szívsebész naplója” méltó folytatásaként ajánlom valamennyi történelem és filozófia iránt fogékony olvasó figyelmébe ezt a rendkívül őszinte és elgondolkodtató irodalmi műalkotást.

Dr. Merkely Béla
rektor, Semmelweis Egyetem