Hát magam is sokat tanultam ebbõl a könyvből. Mondjuk nem lettem aktív polgárjogi harcos (a nyolcvan évemmel), viszont szidom a rendszert (mindegyiket).

Amit megtanultam: az asszertivitás, vagyis a magabiztosság nem annyira tréning kérdése, hanem életállapot. Ez a hozzáállás megtanulható (ha az ember nem volt olyan szerencsés, hogy már gyerekként eltanulhatta)!

Hogyan lehet az olvasó javára ez a könyv? Fõként azzal, hogy elmagyarázza ennek a viselkedésnek az egész környezetét. Tudatosítja, hogy a hatékonyabb kiállás, felszólalás csökkenti a szorongást, és annak minden kellemetlen áttételét a közérzetre. Amikor nem vagyunk képesek a véleményünk és az érzéseink nyílt kimondására, annak nem ritkán fejfájás, általános fáradtság, gyomorgörcs, asztma is lehet a következménye. A magabiztosság ezek ellen is felvértez. Az érintettegészségesebb lesz, jobban beleadhatja magát a kapcsolataiba, spontánabb lehet. És valószínûleg érzékelni fogja, hogy a környezete is jobban elismeri.

Rengetegen keresnek önsegítő könyveket. Ők már megtették az első lépést: elismerték maguknak, hogy valamilyen téren fejlõdni akarnak. Gyerekként, de még felnőttként is ezt tesszük: példaképet, mestert, mentort keresünk. Valljuk meg, ahhoz, hogy találjunk, az elhatározáson kívül kell egy jó adag szerencse is. Ez a könyv hiteles tanítómester!