A valóságos helyzet azonban az, hogy nagyon kevés maradt meg abból, ahogyan Freud értelmezte és gyakorolta a lélekelemzést. Az elmélet főbb pilléreit alapvetően átalakította a korszerű analitikus gondolkodás; a kezeléstechnikai alapelveket pedig a modern gyakorlat hasonlóképpen újrafogalmazta s módosította. A közkeletű kép a díványon fekvő betegről szintén változott. A módosítások egyaránt érintik a formát és a folyamat rugalmas kezelését, és főleg: a mai analitikus nem annyira naiv, hogy a valóság döntőbírájának higgye magát; inkább útikalauznak egy közösen vállalt utazásban. Aki tehát azt hiszi, hogy Freud munkásságának ismerete egy kalap alá vehető a pszichoanalízis megértésével, az igencsak messze jár a valóságtól; mintha azt hinné, hogy a modern fizika megtalálható Newtonnál vagy hogy Darwin - akkor forradalmi - könyvében benne van a mai biológia is. A Nyugat szellemtörténetében és kultúrájában a freudi életmű mindig az egyik leglenyűgözőbb személyes teljesítmény marad, ám aligha képviseli a modern analitikus gondolkodást és gyakorlatot. Az általa indukált hatalmas szemléletváltás eleven hatása szétterjedt, de közben rengeteget változott is. Ez a kötet széles ívű áttekintést nyújt erről a fejlődésről, melynek főbb állomásai az évpszichológia (A. Freud, Kris, Hartmann), az interperszonális irányzat (Sullivan), Melanie Klein és a kleini elmélet, majd a tárgykapcsolatok brit iskolája (Fairbairn és Winnicott), a szelfpszichológia (Erik Erikson, Heinz Kohut), majd a freudi elmélet modern újraértelmezői: Otto Kernberg, Roy Schafer, Hans Loewald és Jacques Lacan.