Ennek az anyagnak az első kiadása a University of San Diego pszichológus hallgatói pár- és családterápiás képzésének tíz éves tapasztalatából kovácsolódott össze. 1998-ban jelent meg. Azóta még 15 év telt el, és ebben a második kiadásban a szerzők tűpontos képet adnak arról, milyen nehézségekkel találkoznak a kétéves elméleti stúdiumot elvégzett tanítványaik a gyakorlatban (ez három évre terjed, és az ötéves képzés végén nyerhetik el a pszichológusi diplomát).

Nem az elmélet alkalmazásáról van szó ebben a kiváló könyvben, hanem hozzáállásról, stílusról, terapeutai viselkedésről, jó mondatok és kérdések megfogalmazásáról. Mondhatjuk, magáról a szövetről, amire azután az egyes iskolák felrajzolják a maguk mintáit. Mivel harminc éve bővítgetem az Animula családterápiás sorozatát, bizton állítom, hogy a látványos minták bűvöletében kevés szó esett a „szövet” minőségéről. Ez a könyv erről szól.

Az anyag rendkívül didaktikus, és erre nagy szükség van, hogy a kezdő terapeutát ne sodorja el a jelentkezők tanácstalansága, reménytelensége, mély fájdalma. Hatalmas erőssége a könyvnek a szupervízió állandó hangsúlyozása, ami adott egy egyetemi képzésben, de amennyire a hazai „mezei” pszichoterápiát ismerem, sokszor fájóan hiányzik (igaz, hogy ettől a szolgáltatás tovább drágulhat). Az amerikai pragmatizmusból fakad a sok, azonnal használható kérdőív és teszt, amiket igyekeztünk itt is „ehető”’ formában tálalni. (B.S.)