Bomba a bostoni maratonin, 2013. április 15. Két pokolgépet robbantottak fel a befutó útvonalán, nem messze a céltól. Három nézőt ölt meg és 260-nál többet megsebesített, sokan véglegesen megnyomorodtak. A helyszín tele volt kamerákkal; heteken át azokat vetítették a tévék.

Sandy hurrikán, 2012. október-november.Az USA történetének leghalálosabbtrópusi vihara. Vonulása során 233 ember halálát okozta, nyolc országban,és elérve New Jersey és New York államokat, a keleti parton hatalmas áradásokat hozott, a szél pedig százával döntött romba mindent, ami az útjába akadt.

A World Trade Center ikertornyainak lerombolása, New York, 2001. szeptember 11. A terrorista gépeltérítõk két utasszállítót vezettek neki a felhőkarcolóknak, egy harmadikkal a Pentagonba (Virginia) csapódtak, egy negyedik pedig Pittsburgh mellett lezuhant. Mérhetetlen számú áldozat.

Ezek a történetek, és a krízisek szorításában vergődő emberek minden nap, minden médiában megjelentek Amerikában. Akár terrortámadásról szólt a hír, akár iskolai lövöldözésről, túszejtésről, földrengésről – a hír végighullámzott a társadalmon. Az emberek hirtelen, váratlanul, minden előjel nélkül maradtak magukra az ilyen események közvetlen következményeként. A legtöbben maguk találtak megoldásokat, sokan pedig a környezetükben, a családjukban, a civil összefogásban találtak támaszt. Ám sokan vannak, akiket lebénított a trauma, és képtelenek voltak megbirkózni a fejleményekkel. Nos, õk a krízis-intervenció alanyai.

A krízis-intervencióról hallva, az ember azonnal azokra a szolgálatokra gondol, amik hol szövetségi-állami, hol civil szerveződésben, előszűrés nélkül segítik az érintetteket. Pszichiáterek, pszichológusok, pszichiátriai szociális gondozók, professzionális tanácsadók és civil önkéntesek dolgoznak ezekben.

Úgy tűnhet, mai társadalmunkban rengeteg és egyre több krízishelyzet, traumatizáló esemény történik, de ez inkább médiahabzás. Ami világosan más ma: nagyon változatos lehetőségek alakultak és működnek a krízisek ellátására.