Anna Freudnak ez a műve a legendás The International Psycho-Analytic Library 69. köteteként jelent meg, 1966-ban. A pszichoanalízisnek egy meglehetősen mostohán kezelt területével foglalkozik – a normalitással. A szerzőt főként a felnövekedésnek azok a közönséges, mindennapos problémái érdeklik, amelyekkel minden szülő szembesül, és – tünetek esetén – minden klinikus is. És bár a mű megközelítése elsődlegesen gyakorlati, jelentős elméleti hozzájárulás a klinikai pszichológiához. A kötet az analitikus gyermekpszichológia fejlődésének és technikájának áttekintésével kezdődik, valamint számba veszi ismereteink – eltérő – forrásait a felnőtt- és gyermekanalízisben, illetve a közvetlen csecsemő-megfigyelések eredményeit. Ezt követi a normális fejlődésmenet folyamatának, az érést hátráltató és könnyítő tényezőknek, valamint a fejlődéssel járó elkerülhetetlen feszültségeknek és a normalitás előforduló variációinak a leírása. A szerző közli a személy érettségének becslésére és a patológiás jelenségek felmérésére szolgáló sémáját. Álláspontja szerint a patológiában nem annyira a tünetek súlyossága a döntő, hanem inkább a fejlődési akadály minősége. Kiemelten tárgyalja a kisgyermekkori nehézségek kimenetelének becslését, kihatásukat a felnőtt patológiára. Véleménye szerint a gyermekanalízis nemcsak terápiás eszköz, hanem tudásunk jelentős forrása is.

A Pszichoterápia klasszikusai sorozat tagja.