Az ország minden sarkából az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe - a volt Erzsébet királyné Szanatóriumba - áramló betegek között, számtalan olyan beteg akadt, akiknek sok fejtörést okozó és megoldásra váró betegsége mögött kóros nyelőcsőfolyamat hú­zódott meg. Ez a rendkívül változatos, több száz esetre kiterjedő beteganyag java része járatlan utakra terelt. Így talán tetten érhető, miért illettem ezt a munkát a „Rendhagyó nyelőcsősebészet" címmel, de a rendhagyó nyelőcsőbetegségek elnevezés sem lett volna megté­vesztő. Amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy könyvbe foglalom össze tapasztalatainkat, azokra a pul­mo­nológus, bronchológus, aneszteziológus, gasztro­en­te­ro­lógus, radiológus és patológus kollégákra is gondoltam, akikkel a helyes diagnózis és terá­pia érdekében, évtizedeken át, vállvetve küzdöttünk. Ez a könyv elsősorban ennek a küzdelemnek állít emléket. Másfelől, felejthetetlen mesteremnek, Krisár Zoltán nagyváradi sebész főorvosnak kívánok emléket állítani és mindazon kiváló sebészeknek, akik úttörő tevékenységükkel kikövezték a nyelőcsősebészet jelenlegi állásához vezető útvonalat. A Nyelőcső Betegségek Nemzetközi Társasága (ISDE) megalakulását (Tokió, 1980) követő kongresszusok több ezer oldalt meghaladó kiadványai, az angolszász monográfiák és közlemények, hatalmas ismeretanyag birtokába juttatták az orvostudományt. Dőreségnek, hiá­bavaló kísérletnek bizonyult volna hasonló összefoglaló műre törekedni. Azok javára állt össze ez a munka, akik időről időre olyan kórképekkel szembesülnek, melyekben a nyelőcső patológiája főok vagy járulékos elem lehet. A közelmúlt és a jelen orvosi monográfiáinak ide vonatkozó, hézagos, olykor félreérthető információit időszerű volt más megvilágításba helyezni. A pulmonológia, sebészet, orr-fül-gégészet, traumatológia, gyermekgyógyászat és határterületeik érdeklődésére számít ez az írás, melynek minden gondolata és sora a gyakorlatban gyökerezik, s így mint iránytű kívánja szolgálni az egyre bonyolultabb gyógyítás mindennapjait. (a szerző)