Rektori köszöntő

Nagy idők nagy krónikása: Dr. Donáth Tibor anatómusprofesszor Jelen sorok írója a 70-es évek elején találkozott először Donáth Tibor nevével. Orvosi egyetemi felvételimre készülvén egy hihetetlenül világosan megírt anatómia jegyzet került a kezembe, amelyet a szerző pszichológus-hallgatóknak szánt. Az egyszerűen megfogalmazott, mégis rendkívül szemléletes morfológiai leírásoknak biztosan lehetett része abban, hogy a sikeres felvételit követően még diákként magam is elhatároztam, hogy anatómus leszek. A fenti jegyzet életre szóló bonctani tanulságain kívül Donáth professzor nem tanított engem az egyetemen, de fanyar humorát és bölcsességét, derűs humanizmusát az elmúlt harmincegynéhány évben folyamatosan élvezhettem folyosói beszélgetések vagy a Semmelweis Szalon és más rendezvények alkalmával, és az általa évtizedeken keresztül vezetett egyetemi lap hasábjain is rendszeres olvasója voltam kitűnő írásainak. Ezekből a kis remekművekből kaphatunk most egy csokorra valót a Semmelweis Kiadó és Multimédia Kft. jóvoltából. Már a cím is sokat sejtetően szellemes: „krónikás is voltam”. Az olvasó ebből tudhatja, hogy a szerző nem újságíró, hanem sok más bölcs és hasznos dolog tudója (egyebek között anatómus), aki ugyanakkor mégis szinte mindenhol megjelenik az egyetemen, ahol valami fontos kulturális vagy tudományos esemény történik. Riportjai, jelentései annyival is többek a hivatásos újságírók műveinél, hogy mindent az anatómus szemével, a struktúra és a rendszer szerelmeseként él át, lát és egyben láttat is. Ez a művészi ábrázoláshoz is igen közelálló szemlélet teszi gondolatvilágát különlegesen izgalmassá, színessé. És voltaképpen ez az az „is”, ami a krónikás esetében a hozzáadott értéket adja. Ugye, ebből a néhány sorból is látszik, hogy mi az, amitől mi „orvosegyetemi emberek” boldognak és megelégedettnek érezhetjük magunkat? A lényeg, hogy munkánk során nagyon sokféle forrásból táplálkozhatunk, és közben nagyon sokféle tevékenységben lelhetünk örömöt. Az oktatás mellett ott van a kutatás vagy a betegellátás, de ide sorolhatjuk a szervezést, a vezetést is. És mindezeken felül irodalmi és művészeti érdeklődésünket és tudásunkat is visszakapcsolhatjuk a fenti tevékenységekbe. Ki ne szőtte volna bele tantermi előadásaiba művészi élményeit? Melyik kutató nem büszkélkedhetik azzal, hogy közleménye ábráit nem rajzoló szakemberrel készítteti el, hanem saját maga? A betegekkel való kapcsolatteremtést is folyamatosan átszövi az orvos nem medicinális ismeretanyaga. És lám, előttünk az újabb példa: a jó tollú tudós olyan alkotással lepheti meg olvasóközönségét, amely nemcsak esztétikai élvezetet okoz, hanem naplószerű kronológiájával az egyetem kiemelkedő eseményeinek is méltó emléket állít. A Semmelweis Egyetem rektoraként mi mást is kívánhatnék, mint azt, hogy Donáth professzor úr sokáig és jó egészségben látogathassa rendezvényeinket, és egyben hű és éles szemű „krónikásunk is” maradhasson. A sikerhez már csak egy feltételnek kell teljesülnie: megőrizni kutató-elitegyetemi státuszunkat és nagyszerű rendezvényeket szervezni! Budapest, 2012. december 4. Szél Ágoston rektor Előhang és ajánlás Sok szeretettel köszöntőm a kedves Olvasót! Ha talán késve is, de legalább nem poszthumusz kötetként jelenik meg előző könyvem, „Anatómus lettem a SOTE-n” ikertestvére: „Krónikás is voltam a Semmelweis Egyetemen” Egy emberi életbe sok minden fér bele. Sokfelé irányuló érdeklődés, jelesül az anatómia, az emberi test szerkezetének megismerése felé, rajongás a művészetek iránt, azon belül az irodalomért, a zenéért, a festészetért. Mi a közös bennük, mi az, ami rabul ejtett? A struktúra varázsa, a gondolatok, a hangok, a színek harmóniája. Így lett életem ars poeticája a tudomány és a művészet elválaszthatatlansága. Ha a struktúra titkaid kutatod, a művészet mindig új gondolatokra serkent, míg ha egy művészi alkotást élvezel, a struktúra új részleteinek megismerésére kapsz ihletet. Így születtek egyetemi oktató-, és kutatói munkám során írásaim és olykor gondolataim vizuális megfogalmazásai és tették teljessé életemet. 1989-ben Somogyi Endre rektor megbízott az Egyetem újságja, az Orvosegyetem újjáalakult szerkesztőbizottsága elnöki teendőinek ellátásával, majd az újság neve megváltozván, Semmelweis Egyetem címen vittem tovább a feladatot. 2008 óta a szerkesztőbizottság tiszteletbeli elnökeként tevékenykedem. Ezen idő alatt igyekeztem egyben az Egyetem jelentősebb eseményeiről is tudósítani. Alábbi írásaimat az Egyetem utolsó 20 évének történé­seiből válogattam: intézeti, klinikai események, tudományos érdekességek, jelentős személyiségek arcképei, kiemelkedő alkotásaik, továbbá humoros írások, a szerző meditációi, valamint közel hatvanéves oktatói tapasztalatai alapján gondolatok az orvosképzésről, a felvételi rendszerről és nem utolsósorban szakterületének, az anatómiának szerepéről az orvossá válásban. Végeredményben ezek az írások krónikák, egyetemünk sokarcú, színes világából. Minden évhez csatlakozik egy vizuális gondolat, un. graphic thought, mely egyúttal betekintést ad szerző filozófiai világába. Végül a Függelékben a krónikásnak egy olyan privát képgalériájában bolyonghatunk, olyan „hangsúlyos” személyiségek képei között, akik méltán öregbítették egyetemünk hírnevét. A kötetben nem az anatómus, hanem a krónikás szól Önökhöz, jóllehet – úgy érzem – a kettő elválaszthatatlan. A leírt eseményekben szereplő kortársaim számára adjanak ezek az írások és képek megerősítő visszaemlékezést, a fiataloknak pedig, akiknek ezek a leírások már történelemmé vált mozaikkockák, a megismerés tegye szorosabbá kötődésüket egyetemünkhöz. Utoljára, de nem utolsósorban szeretném hálás köszö­netemet kifejezni, mindenekelőtt szerkesztőmnek, dr. Tolnai Katának, továbbá munkatársaimnak, dr. Altdorfer Károlynak, Tóth Andreának, Cserháti Évának, akiknek önzetlen segítsége nélkül a könyv nem jöhetett volna létre.

2012. november hóban

Dr. Donáth Tibor professor emeritus