„Orvos dinasztia sarjaként láttam meg a napvilágot, és bizonyára felmenőim példája is szerepet játszott abban, hogy magam is az orvosi hivatást választottam. A Pécsi Klinikán kitűnő mesterek vezettek be a sebészorvoslás művészetébe, és szerettették meg velem ezt a csodálatos, embert próbáló pályát. Az egyetemi oktatóként eltöltött évek után két évtizeden át vezettem a Siófoki Kórház Sebészeti Osztályát. A műtőasztallal nyugdíjazásom után sem szakadt meg a kapcsolatom: életem nyolcadik évtizedéhez közelítve is rendszeresen asszisztálok. A sebészi munka számomra – mestereimhez és sok pályatársamhoz hasonlóan – csak töredékében jelentett kenyérkereső foglalkozást, sokkal inkább az alkotó munka örömét, elkötelezettséget, fanatikus segíteni akarást, mély együttérzést. Ebben a könyvben – a „Köpenyben és maszkban” című novelláskötetem folytatásaként – megkísérlem élményeimet, érzéseimet közreadni.” (a szerző)