A címadó esszé rendkívül eredeti elemzés arról, hogyan lesz egy mezei prófétából a nép vezetõje. Főként Máté, Lukács és Márk szövegeire támaszkodva rajzolja meg a szerző Jézus működését és hatását – nem tagadva a hasonlóságot korunk populista, a tömeg vezetésére törő népvezéreivel. A további esszékben csípős, sőt vitriolos humorral tárgyal olyan kérdéseket, mint a „szkizofrenogén család”, a pszichoanalízisben eluralkodott terapeutai passzivitás – utóbbival szembeállítva saját ideálját, a direktív, beavatkozó, irányító pszichoterápiát.

Haley szakmai pályafutása az alkalmazott rendszerelmélettel indult, a George Bateson vezette legendás kutatócsoportban. Kitartóan kereste a hatékony pszichoterápiás befolyásolás nyitját (legjobb könyve erről: A rendkívüli Milton Erickson), és végül a stratégiás-direktív terapeutai hozzáállás mellett voksolt. Ebben kiválóan kombinálta az emberi problémák komplex megértését a pragmatikus beavatkozással, amihez szerinte nem elméletiség szükséges, hanem jártasság, és főleg gyors kapcsolás a megfelelő pillanatban.