Egy káprázatosan átfogó mű született, amely sorra veszi a mai vezető pszichoanalitikus iskolákat. A hatvan megjelent kötetre terjedő kritikai álláspontjára az alábbiak jellemzőek:  1. következetes elkötelezettje a pszichoanalízis természet-tudományos felfogásának;  2. a mentális működésekben bizonyos, a központi idegrendszer felépítésének megfelelő hierarchikus elrendezés található  3. egy érvényes pszichoanalitikus elméletben az önszerveződés fogalmának központi szerepét kell betöltenie  4. az analitikus kezelés iránya a viselkedésminták javítása, a hiányok betöltése  5. A kezelésben szükséges egy, az értelmezésen túlmutató technikai algoritmus  6. megállapítható, hogy az adaptáció szempontjából a mentális tartalmak másodlagosak; a mentális feldolgozás (vagyis a lelki működések biológiája számít. 

A szerzőre jellemző kristálytiszta logika, a tudományos világban elért státusából fakadó kompromisszum nélküliség olyan nyílt, szókimondó értékelést eredményez, amely rendkívül hasznos eligazodást biztosít mind a szakma művelőinek, mind a művelt érdeklődőknek.