Vajon aki nagyon beteg, tudja-e, hogy meg fog halni? Mitől fél elsősorban? Miről szeretne beszélni velünk, családtagokkal, ápolókkal, orvosokkal? Hogyan kezdjük el a beszélgetést a nagybeteggel? Mit válaszoljunk neki a kínos kérdéseit hallva? A hagyományos szemléletmód még mindig sokszor akadályozza a nyílt kommunikációt. Pedig mennyivel könnyebb, ha meg lehet osztani a felelősséget orvos és beteg között! A rossz hírek közlésének, a haldokló betegekkel való beszélgetéseknek már nagyon jó protokolljai vannak, mégis a súlyos betegek legtöbbször magukra maradnak a kérdéseikkel. Ugyanakkor egyre többen akarnak előre dönteni arról, hogyan kívánnak meghalni, de sokan nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Terjed a világban az életvégi ellátások előre tervezése, arra az időszakra vonatkozóan, amikor már esetleg nem leszünk döntésképes helyzetben. Vajon mi legyen választásunk: az életfenntartó kezelések visszautasítása vagy a hospice a megfelelő megoldás? Magyarországon is vannak kezdeményezések az élet végének tervezésére, sőt ehhez a törvényi háttér is adott. Mindezek mellett ki törődik a legsúlyosabb betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók és a magukra maradt hozzátartozók lelkével? Ezekre a fontos kérdésekre keresi a választ a könyv.