Az Orvosképzés jelen számában az elméleti tárgyak oktatásával,
annak jövõjével foglalkozunk.
Változik a világ, amihez hallgatónak és oktatónak egyaránt alkalmazkodnia
kell. A technika fejlõdik, átírva az orvoslás eszközeit, de a tudás megszerzésének módját is. További kihívás a tudásanyag gyors növekedése: mit és hogyan oktassunk egyáltalán?
Új feladathoz kell felnõnünk. Biztos zsákutca bezárkózni falaink mögé, konokul ragaszkodni bevett tanmeneteinkhez, szokásainkhoz. Ugyanekkorát mulasztunk, ha a tudás átadásának módján nem változtatunk; élni kell azokkal a lehetõségekkel, melyek a tanítást hatékonnyá, élvezhetõvé teszik.
Másak már ezek a hallgatók – csóválja sok oktató a fejét. Hiszem, nagyszerű hallgatóink vannak, akik valójában sokszor minket próbálnak összeilleszteni azzal a távolugrásokkal
tarkított felfokozott tempóban, melyet õk jobban, mi kevésbé tudunk követni. Legyen az módszer, technikai fejlődés, információözön. Le a kalappal elõttük. Ne feledjük: nemcsak a jövő orvosait, de saját szakmáink következő generációját neveljük belőlük.
Az elméleti intézetek orvosoktatásunk alapkövei. Sokrétû hivatás ez: középiskolásokat egy másik rendszerbe átvezetni, tanítani a lényeglátást, kísérve kinevelni az önállóságot. Tesszük mindezt úgy, hogy legtöbben rajongva szeretjük szakmánkat, annak minden díszével, gyönyörködtetõ részletével. Hisszük, hogy széles alapokon nyugvó
alapismereteket kell átadjunk, hogy arra logikusan építhessen a hallgató a klinikumban.
Hangzatos, de hazug és félrevezetõ hirdetni: az alapismereteket ma már egy kattintással megszerezhetjük.
A nagy iskolák éppen arról ismerszenek meg, milyen vezérfonalat tudnak a hallgató kezébe adni a tudás ösvényén, ehhez pedig igényes tudásanyag és ahhoz kapcsolt logikai lánc szükséges. Legalább ennyire fontos, hogy bevált módszereinket, legfõképp versenyelõnyt jelentõ lehetőségeinket ne áldozzuk be látványos, a virtuális valóságba helyezett módszerekkel, amikor a valóság többet, igazabbat és élményszerûbbet ad; anatómusként példaként említem meg a tetem mellett történõ bonctermi oktatást.
Ebben a számban a Semmelweis Egyetem elméleti tárgyainak kiváló oktatóit szólítottuk meg, milyen kihívásokat és megoldásokat látnak az orvosképzés elsõ éveinek oktatásával kapcsolatban. Bízunk benne, hasznos gondolatindítóval szolgáljuk ezzel medikusaink, munkatársaink jövőjét. (Alpár Alán)