Szakmai önéletrajzot általában akkor készítünk, amikor pályázat kapcsán egy pozíciót el akarunk nyerni. Életünk folyamán, főleg első felében ez néhányszor előfordul. Amikor azonban megettük kenyerünk javát, többünkben megszületik az a belső igény, hogy visszatekintsünk szakmai életünk alakulására, szorongató, de megharcolt epizódjaira és sikereire, kellemes emlékként élő történéseire egyaránt, kiemelve, hogy bennünk mi zajlott le. Magam 80. életévemhez közeledve ebből a késztetésből kiindulva elkezdtem megírni egyes korszakaim történetét, most átlépve a 80 év határát, végére értem ennek. Szakmai életem mellett persze a nagypolitika tette a maga történelmi lépéseit, amelyek visszahatottak a szakmapolitikán keresztül az én mikrovilágomra is. Az ebből fakadó nehézségeket többségében sikerült legyőznöm és igyekvésem nagyrészt eredményes volt. A szélesebb emberismereti motiváltságom kielégítésére is kaptam a sorstól lehetőséget, elsősorban a gerontológia művelésében.

Úgy gondolom, hogy szakmai életutam követése, a részletekben megnyilvánuló jelenségek leírása a hivatást kezdő, folytató vagy befejező értelmiségi személy számára ad tapasztalatkiegészítő ismeretet, nyújt tovább gondolásra késztető megállapítást.

Úgy vélem emellett, hogy szakmai életemet azért is érdemes részleteiben is bemutatni, mert a laikus olvasó számára is betekintést enged az orvosi pályán mozgó ember belső világába, interperszonális kapcsolataiba. (Boga Bálint)