Megszámlálhatatlanul sok jelzőszámmal és mutatóval minősítik és rangsorolják az egyetemeket. Van azonban egy olyan tényező, amely nem számszerűsíthető, számomra mégis ez tűnik a legfontosabbnak: tanáraink egyénisége és hitvallása. Az oktató személyisége a diákok számára az előadásokon és gyakorlatokon átadott tudás mellett közvetetten ugyan, de életre szóló élmény formájában nyilvánul meg. A tudós-tanár saját kutatásaira épülő átfogó ismeretei mellett ez az élmény jelenti azt a hozzáadott értéket, amely az egyetemi tanítást magasabb rendűvé emeli a középiskolainál. De vajon mennyire ismerjük mi, az oktatótársak, nagyhírű tudós kollégáink életét és egyéniségét? Mennyire hasznosítjuk saját munkánkban azt a mérhetetlen tapasztalatot, életbölcsességet, amelyet mestereink életútjuk során felhalmoztak? Félek, hogy ezek a rejtett értékek csak a legközelebbi kollégák számára csillannak fel. Ezeket a gondolatokat, önvallomásokat szeretnénk közreadni egyetemünk széles nyilvánosságának. Sorozatunk folytatása a Tulassay Tivadar által közel egy évtizede elindított két riportgyűjteménynek (Apáink jönnek velünk szemben, Titoknyitogató). Az újabb kötetekben egyetemünk emblematikus személyiségei vallanak önmagukról, hitükről és egyetemi karrierjükről. A megrendítően őszinte riportokat nemcsak azoknak ajánlom, akik a nyilatkozó professzorokat csak távolról ismerik, hanem azoknak is (talán leginkább azoknak), akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak róluk… Szél Ágoston rektor Semmelweis Egyetem, 2013

Szollár Lajos

1969-ben avatták orvosdoktorrá a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Első és egyetlen munkahelye a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Kórélettani Intézete, melynek gyakornoka (1969–1971), egy. tanársegéde (1971–1978), adjunktusa (1978–1981), docense (1981–1990), egyetemi tanára (1990–), az intézet igazgatója (1990–2010). 1997–2000 között az Általános Orvostudományi Kar dékán-helyettese, majd 2000-2006 között dékánja. Az orvostudományok kandidátusa (1978), doktora (1989), Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült (1997–2001). Magyar, német és angol nyelven oktat. Elsősorban a zsíranyagcsere-zavarok vizsgálatával, az elhízással, a táplálkozással, az érelmeszesedés kockázati tényezőinek és a szívizomelhalás összefüggéseinek feltárásával foglalkozik. Irányításával két kandidátusi értekezés készült el, majd 1998-2010 között a Kísérletes/Klinikai Kardiológia-Atherosclerosis c. PhD-program vezetője, e program keretében harmincketten védték meg értekezésüket, közülük kilencnek témavezetője volt. Az MTA Közgyűlés doktori képviselője (1997–2004); az MTA Orvosi Tudományok Osztályának tudományos titkára (1981–1990). Az MTA Lipidkémiai Munkabizottság elnöke (1994–2011). A Magyar Élettani Társaság (2006–2010) és a Magyar Atherosclerosis Társaság elnöke (2002–), a Nemzetközi Kórélettani Társaság főtitkára (1998–2006). Az Európai Bizottság MEDINE (Medical Education in Europe – Orvosképzés Európában) c. szervezet alelnöke (2004-2007). A Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciák (1993, 1997, 2003, 2005, 2007, 2009, 2011) kezdeményezője, társelnöke, majd elnöke. Szerkesztőként és/vagy szerzőként 22 könyvet (közte több egyetemi tankönyvet: Kórélettan, Kórélettani Vademecum, Klinikai Kórélettan etc.), 105 könyvfejezetet, 300 közleményt és mintegy 500 előadást jegyez. Írásai sorában – a szigorúan orvos-szakmai cikkek mellett – számos orvos- és egyetemtörténeti, egészségpolitikai és ismeretterjesztő (pl. az MTA és az MTV közös 17 részes Biztató – „Őrizd meg jól az életed” c. 1988. évi televíziós sorozata, melynek szerkesztő-műsorvezetője volt) közlés is fellelhető. Több monográfiája foglalkozik a bor és az egészség viszonyának kultúrtörténetével. A Markusovszky-díj (1985), a Semmelweis OTE Kiváló Oktatója cím (1990), a Magyar Táplálkozástudományi Társaság „Sós József” Emlékérem (1996), az MTA Szentágothai János-díj (1998), a Magyar Elhízástudományi Társaság „Kibédi Mátyus István” Emlékérem (2000), a Magyar Élettani Társaság „Rácz Sámuel” Emlék­érem (2003), a Szent-Györgyi Albert-díj (2006), a MOTESZ-díj (2006) és a „Romhányi György” Emlék­érem (2009) birtokosa.